Mit tegyek? A lányom nagyon szomorú.

Férjem egyik barátjának van egy kis magán lovardája. Tudta, hogy a lányom mennyire rajong a lovakért így hát mondta, hogy egyszer menjünk el. El is mentünk. Lovagolt. Meg is beszéltük, hogy a lányom ide fog járni lovagolni mikor az anyagiakat kérdeztem, hogy itt mennyi lesz egy óra akkor mondta, hogy ugyan hagyjuk már. Így végül megegyeztünk annyiban, hogy segít istállót takarítani meg ilyesmi és ha úgy van lovagol.

Eközben egy ottani lóba "beleszerelmesedett". Gondozta, lovagolta, fogalkozott vele. Aztán a ló eladó lett. A lányom csak sírt itthon, tudta , hogy nem tudunk most lovat venni. Vagyis nem a ló megvételével van a gond mert ki tudjuk fizetni azt a 200.000 ft-ot hanem az eltartásával. Az egyik nap hívott az ismerősünk, hogy tudnánk-e valamikor beszélgetni a lányomról. Mondtam, hogy persze. Másnap el is mentem hozzájuk, hogy miről is van szó. Mondta, hogy a lányom nagyon szomorú. Nem egyszer hallodta , hogy a lóval beszélget a boxban , hogy mennyire szeretné őt de sajnos nincs rá pénz. Aztán mondta, hogy ő úgy döntött, hogy felknálja nekünk a ló fél tulajdonrészét. Így kifizetjük a 100.000 ft-ot és utána felezve fizetjük a költségeket. És ha nagyon fontos akkor más lovas is felül a lóra. Akik már jobban tudnak lovagolni.

Mondta, hogy gondoljam végig beszéljem meg a férjemmel aztán adjak választ.

Ti, mit gondoltok erről?

Ismerjük a mondást, hogy "Közös lónak túros a háta."

De a lányom boldogsága mindennél fontosabb.