Honnan jön valakinek az, hogy pl.3 évesen "lovagoljon"?
Magától senkinek nem jut eszébe, ha meg egy vidámpark alkalmával pónira űl, akkor sem fogják tudni a későbbiekben a szülők ezt finanszírozni. (hacsak nem pénzesek)
Miért kell az egészet úgy beállítani, mintha mondjuk 18 évesen továbbtanuláskor az illető a "lovaglást" választotta volna és a mai napig ebből élne meg?
Engem a szüleim sosem hagytak lovagolni, mindig kifogásuk volt. (Pénz lett volna rá.) Viszont aztán nem hagytam magam, mégis elkezdtem, addigra mondjuk már nem volt miből finanszírozni, elértem a lovarádban, hogy nem kellett fizetnem az órákért, cserébe segítettem ezt-azt, meg ilyenek.
19 évesen elköltöztem otthonról a családi viszonyok miatt, és nem is járok gyakran haza. Egy évre rá pedig kaptam-vettem egy lovat.
A húgom most 5 éves, tehát 3 volt, mikor elköltöztem, de akkor már lovagoltam. Mióta megvan a paci, az óta ő eldöntötte, hogy lovagol, és minden nap nyúzza anyámékat, hogy lovagolni akar, és lovat szeretne.
De én ritkán találkozom vele, nem is stumfolom belé, hogy lovaglás dejó, deszép, stb. (Asszem a gyerekek nem hülyék, látják, mi a jó.)
És addig piszkál, és hivogattat anyuval, míg el nem viszem lovagolni, és rá nem ülhet a lovamra. Sőt, még vezetni sem szabad, ő akarja a szárat fogni.
Most, mínusz fogokban is jönni akar lovagolni, és senki nem mondja neki, vagy ajánlja fel. Egyszerűen addig erősködik, ügyeskedik.
Szóval igen, a gyerek is eldöntheti, mert nem én oltottam ezt belé. Annyit tudott, hogy: a nővéred igen, lovagol. És pont.
3 évesen az ilyesmi egyértelműen a szülők nagyotakarása,naggyátenni akarása,erőlködése,majomkodása.
3 évesen az embernek még normális esetben nincsenek ilyen nagyotakaró vágyai,allűrjei.
Ez a véleményem.
3 évesen a gyerek nem tudja, mi az a nagyot akarás.... A barátnőm kislánya 3 éves, már kétévesen amikor búcsúban voltak és lehetett pónin lovagolni, látta a többi gyerektől és ő is menni akart. Azóta is ha lovat lát, rá akar ülni.
Az én lányom is 3 éves, neki szerencséje van, hiszen én lovazok, saját lovaink vannak. Látja tőlem, a nagyapjától, a keresztanyjától, persze, hogy vágyik a lóra ő is. Nincs ebben semmi nagyravágyás vagy "allűr", ahogy előttem fogalmazott valaki, az ilyen kisgyereknek fogalma sincs arról sem, mennyibe kerül egy ló vagy a lovaglás, nekik még nem alakul ki arról egy kép, mi a drága, mi az olcsó. Csak azt tudja, hogy tetszik neki, élvezi, amikor lóra ül, vagy sem. Van, amelyik gyerek fél tőle, van, amelyik imádja, olyan is akad, akit inkább valami egészen más fog meg - ők is ugyanúgy különbözőek, mint a felnőttek. De amíg egy felnőttel simán előfordul, hogy úgymond presztízsből lovagol (ismerek ilyet nem egyet) addig a gyerek nem fog azért lovagolni, hogy ettől majd ő menő lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!