Csak Parellizés útján lehet JÓ kapcsolatot kialakítani a lovakkal? (beszélgessünk) 30/F

Újabban nagyon elterjedt módszer lett a Parellizés, a csatlakozás, és még sorolhatnám a többit. Arra buzdítják a lovasokat, hogy felejtsék el az eddig tanult módszereket, és kövessék a természetes lókiképzés módszerét. De kérdem én, hogy ha a lovammal soha az életben nem csináltam csatlakozást, soha nem alkalmaztam a 7 játékot, as mégis ennek ellenére bízik bennem, saját maga jön oda, hogy rátegyem a kantárt, követ engem mindenféle csatlakozás nélkül, soha az életben nem akart ledobni, pedig én lovagoltam be, akkor miért szakítsak a módszereimmel? Soha az életben nem Parelliztem, egyszerűen csak szerettem a lovam, és az magával hordozta azt, hogy figyelembe veszem az ő igényeit is, és úgy viszonyulok hozzá, mint egy társhoz, és nem úgy, mint egy eszközhöz. Semmi bajom sincs a Parellizőkkel, de attól még, hogy én a klasszikus de mégis lóbarát kiképzésben hiszek, még nem vagyok állatkínzó. Mondjon ki mit akar, a természetes lókiképzés sem erőszakmentes. Azért, mert vannak klasszikus stílusban lovagló lovasok, akik a lovukat egy eszköznek tartják, még nem kellene elítélni a klasszikus lovaglási stílust. Láttam én már olyan szabadonidomítót, akik szó szerint zsarnokoskodott a lova felett, vagy csak azért Parellizett, mert az a divat, és hogy mindenki az ő hátsóját nyalja. Egyre jobban azt veszem észre, hogy simán lenéznek, és alkalmatlannak találnak a lóval való közöd munkára, mert NEM Parellizek. Mit gondoltok erről?