Egy problémás lóból - jó, nyugodt ló lett?

Mostani lovam: hozzám került 8 évesen:a farához mentem rúgott, 2 szer úgy megharapott hogy kórház lett a vége, KÉT erős férfi feszítő zablával! alig bírta vezetni, ha befogtam alig bírtam megfogni.. :S nem mertem ráülni úgy hogy ne lett volna futószáron mert levágott volna (sokszor így is.

*teltek az évek*

a lovat nem bántottam és most: a sörényét elég ha fogom és bárhol vezethetem, csikózablával hajtom,de nincs rá szükségem mert szóra csinál mindent és kötőfékben lovaglom (akár terepen is).

Nos, ez nem csoda mindössze a megfelelő bánásmód.

Van egy shagya arab heréltem, ajándékba kaptam, akié volt, azt mondta, mindegy, mit csinálok vele, csak a portáról tüntessem el. Még kötőféket sem lehetett rátenni. Ez a ló most magától odajön, bújós, hízelgős, semmi gond vele. Lovaglása is úgy kezdődött, hogy amint a lovas fel akart szállni rá, azonnal lapjával hanyatt vágta magát a paci. Ez is múlt idő!

Ennyit jelent, hogy hogyan foglalkoznak egy lóval, hogyan szeretik vagy nem szeretik...

Másik eset: kisbéri csődör, hároméves, előző helyén a lovászok ketten vezették, mégis rendszerint végighúzta őket a betonon a karámig. Nálam: a hároméves lányom kezébe adhatom a vezetőszárat, simán elsétál mellette. Megint csak nem varázsoltam, semmi suttogó módszer vagy hasonlók, egyszerűen hozzáértő, tisztességes bánásmód Ennyi a titka. De millió példát hozhatnék még.

2010: magam alá kaptam egy ágaskodós, ijedezős, mindentől félős versenylovat

2011: rendíthetetlenné nőtt a bizalmunk, egy vékony kötélkével a nyakában nyargalászunk a legextrémebb helyeken, jöhet bármi, bízunk egymásban, és amíg én nyugodt vagyok, Ő sem fél semmitől! :)

Mit tesz a szeretet...