Herélés pro és kontra?

ismerősöm tenyészménje

olyan kezes hogy kötőfék nélkül ki lehet vinni sétálni

az ilyen lovakat nem kell kiherélni,mert minek?

de a vad,csipkedős,harapós,rugós lovakat célszerű

Tehát akkor ezek szerint ne is vegyük figyelembe az állat igényeit, mivel úgyis a kényelmünkért vannak.

Tény, hogy nagyon sok "jól nevelt" mén van, csak én nem erről beszéltem, hanem arról, hogy ha egy ló nem fedmén, akkor feleslegesen vannak meg a heréi, nemde?

Nem a kezelhetőség a lényeg, hanem az, hogy ne kelljen "egyedül" leélni az életét azért, mert valaki épp nagyon büszke arra, hogy neki csődöre van. És akkor ne is beszéljünk a rengeteg zugcsikóról...

Dehogy van igaza, marhaságot ír. Szerinted a természet kiheréli a lovakat?! Márpedig statisztikailag minden 2. ló hím, azok is szépen együtt vannak gond nélkül, ugynúgy ellenének háziasítva is, csak terület kéne nekik. Más kérdés, hogy az nincs, meg féltjük drága állatainkat...

De még ha reálisak vagyunk, és átlagember lehetőségeihez nézzük a dolgot, akkor se gond megoldani, hogy csődörünknek szerezzünk egy herélt társat, vagy esetleg egy más faj képviseljét, továbbá biztosítsuk neki az elégséges interakciót más lovakkal. Semmiféle egyedül élésről nincs szó, akarni kell a dolgot, és megoldható!

Radásul ki is dönti el, hogy melyik ló jó szaporításra? Mert király, hogy különböző egyesületek felállítanak egy standardet, de mivan, ha én más tulajdonságokat részesítek előnyben, amit mondjuk hivatalos fedménben nem találok meg, de egy névtelen csődörben igen?!

És végezetül még egy megjegyzés, csak mint biológus: az egyik nem következetes sterilizálása az egész populációt instabillá teszi, nagyban csökkenti a genetikai változatosságot, túlélő képességet stb. Nem olyan célszerű erőltetni ezt...

Utolsó előtti:

Ezekből lesznek a zugcsikók, és emiatt van a magyar lótenyésztés a padlón. Arra kéne törekedni, hogy minél több tisztavérű és papíros ló legyen, mert a zugfedezések a kupeceket éltetik.

Csődör csak annak való aki fizikálisan és mentálisan is fel van készülve rá, mivel lehet akár milyen szelíd, azért mégis időzített bombának tartom őket. Ismerősöm csődije egy igazi angyal, de még nem fedezett, tök normális a kancákkal, ellenben a barátnőm csődije bármit lebont és tiszta idegbeteg, ha másik lovat érez, de arra is van példám, hogy normális a csődi és fedez is, igaz a gazdája mindig leköti a figyelmét, és időben le tudja építeni, ha arról van szó.

Így van, a természetben a mének különálló ménest alkotnak, sőt a gyengébbek életük során vajmi keveset találkoznak kancákkal, viszont így is társaságban vannak.

És persze vannak azok a mének, akiket lehet karámozni heréltekkel, meg melléjük lehet csapni egy birkát társnak. Szupi.

Csak mi van azokkal, akik nem viselik el más állat társaságát? Mert van ilyen is, nem is kevés.

Láttunk már olyan mént, amit nyugodt szívvel karámoztak heréltekkel, aztán egy nap jött az isteni szikra, és mire a kedves gazdi észbe kapott, az egyik heréltjének kakkukoztak.

Persze, minden megoldható. Lehet a mén mellé szerezni meddő kancát, vagy öszvér kancát,és létezik a vazektómia is, igaz nálunk még gyerekcipőben.

A probléma csupáncsak az, hogy erre nagyon kevesen fordítanak bármilyen figyelmet.

Az állatnak vagy a gazdájának okoz lelki sérülést a herélés?

Nem feltétlenül lovagolhatóbb egy herélt.Az előnyére válik pedig kettős dolog.Mentálisan lehet, de fizikailag nem.

Én is herélés párti vagyok de az tény hogy a csődörökben van valami plussz, ha a munkára fordítják energiáikat hihetetlen hatékonyan lehet velük dolgozni.