Mit csináljak? Eladják a kedven lovamat, úgy érzem cserben hagytam.

Te segítettél ennek a lónak, ameddig tudtál. Ennyi történt. Adtál magadból.

A kis hercegből idéznék neked:

"Aki hagyja, hogy megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja vele"

Sajnos ez ilyen. Gondolj rá úgy, hogy a ló életéhez egy ideig pluszt tudtál adni. Ez a lónak nagyon sokat jelent, hiszen mostmár tudja, hogy vannak olyan emberek, akiben bízhat (ha eddig nem tudta volna). Ő is több lett, és te is. Most, hogy elmegy, semmivel sem lesztek kevesebbek, csak véget ér egy korszak.

Ne egy lovon sírj, hanem segíts az összesen! Tanulj, és adj bele mindent, hogy azoknak a lovaknak, akikkel találkozol életed során minél többet tudj segíteni! Az, aki igazán jó lovas, a legnehezebb esetű lóba is bele tud szeretni, megtanul vele együtt dolgozni. Hidd el, minden ló legalább ennyire megszerethető. És minden ló legalább ennyire meg tud szeretni a saját nyelvén.

(Nem) kedves 9!

Mit gondolsz, ezzel a stílussal, üzenettel átadtad, elérted amit szerettél volna?

Sajnos nem mindenki ugyanúgy működik, nem mindenkinek ugyanolyan az értékrendje. Egy szóval se mondtam, hogy övé a ló, azt mondtha, hogy a kedvenc lova. Nekem a zöld a kedvenc színem, de nem birtoklom. Nem értem mire van sok embernek ez a felháborodása.

Sok lovasnak van ilyen élménye, és mindegyiknek mély nyomot hagy, sokszor ez az, ami miatt tovább is mennek a sporttal/lovakkal való foglalkozással.

Ha megfogadsz tőlem egy tanácsot, több türelemmel, empátiával fordulj másokhoz. A megnemértettség, érzéketlenség egy átlagos, értelmes embernél még nem segített.