Nagyon szeretek lovagolni, a lovakat is, mégis félek tőlük egyben?

Felnőtt nő vagyok, aki mióta az eszét tudja lovak körül van, és lovagol (habár volt pár év kihagyásom, de erre majd visszatérek). Mindig mikor igazán közel kerülök egy lóhoz, pl. leápolom, fel vagy leszerelem vagy szimplán csak vezetem, félek. Nem egy fóbia szerű félelemre kell gondolni, inkább egy enyhe halálfélelemre. Persze nagyon szeretem őket, és a velük való foglalkozást is, mégis ezt a félelmet sosem tudtam kinőni. Egyszerűen ott van bennem, hogy ezek a hatalmas állatok egy mozulattal megölhetnének, és ezeket a gondolatokat sosem tudom leküzdeni. Az nem javított a helyzetemen, mikor az egyik edzőm hasba rúgta az egyik ló, és onnantól kezdve végleg befejezte a lovas karrierjét. De nekem is vannak pillanataim a lovaglásban, volt hogy elszaladt velem a ló és alig tudtam visszafogni, hogy bakolt alattam, vagy megcsúszott és rám esett. Ezért habár élvezem a lovaglásos alkalmaim, mindig lever a víz, ha arra gondolok, hogy miféle halalos balesetek érhetnek lovaglás közben, és néha csodálkozom, hogy hogyan lehetek még életben, ha jobban belegondolok milyen élményekben volt már részem.

Volt pár év kihagyásom a lovaglás terén, alig vártam hogy visszatérhessek, de ahogy vissza ültem a lóhátra, rájöttem, hogy ez a stressz és félelem nem múlt el, inkább visszajött. Van valamiféle módja, hogy ezt leküzdhessem, vagy ezzel együtt kell élni?

Még kicsi gyerekeket is akkora önbizalommal látok mozogni a ló körül, hogy már-már irigylem őket, nekik nem azon jár az agyuk, hogy hogyan halhatnak meg, hanem szimplán vsak élvezik a pillanatot.