A ló miért engedi meg hogy az ember ráüljön és lovagolja? Miért viszi arra amerre a lovasa akarja?
Miért engedi ezt a ló? Miért cipeli gondolkodás nélkül az embert ameddig az csak akarja?
Max hány km-et lovagolhat az ember mire a ló elfárad és mi van ha a ló elfárad? ?
Hogyan irányítják a lovat, és ő honnan tudja, hogy az irányítás számára mit jelent? Pl honnét tudja a ló ha vágtára utasítják, megállásra stb.
Az irányítás fáj a lónak? Láttam, hogy a szájába tesznek valamit.
A ló a természetben prédaállat, aki társaságban él, a biztonságot keresi. Ha az embernek sikerül elnyernie a bizalmát, akkor az ad neki egy bizonyos biztonságérzetet, mint egy magabiztos vezető a ménesben.
A ragadozó állatokat jutalmazással, az ilyen növényevő állatokat pedig a biztonságérzettel lehet szelídíteni. Ezért hagyja a ló, hogy a lovas a hátán üljön, mert megbízik benne és ez támaszt, stabilitást ad neki.
Ugyanakkor a ló szeret mozogni. Ha összeköti az embert azzal, hogy de jó most szaladghálhatok, akkor várni fogja, hogy mikor jön az ember meglovagolni.
Az irányítás nem fáj neki.
Ahogy az egyes mondja! A ló nem szeret vezérpozícióban lenni, maximum a nagyon domináns példányok, amikből nagyon kevés van. Az, hogy hogyan irányítjuk a lovat.. Hát rengeteg féle lovaglási irányzat van, ha most mondanék egyet, a másik csoport a torkomnak ugrana, és fordítva.
A szájában általában zabla van, viszont egyre elterjedtebb, hogy nem használnak zablát, mert állatkínzásnak gondolnák. Az ilyen embereknek üzenném, hogy semmi gondom nincs azzal, ha valami nem zablával lovagol, de a lovak a szájukon keresztül lazulnak (rágcsálás, nyaldosás), ezért ha valaki igazán jól használja a zablát, akkor azza a lovat (persze csakis csizmasegítséggel karöltve) el lehet lazítani.
Én azt vallom, hogy ha a ló lovas alatt elengedett és összeszedett, akkor az az ember jól lovagol. Mindegy hogy kihúőzza-e magát. HA a lovas rosszul lovagol, arra a ló ígyis-úgyis be fog feszülni, vagy nem mozog úgy ahogy egy jó lovas alatt tenné. Persze sokan nem tudják megkülönböztetni azt a lovat ami kicsit feszes, de nyugodt, illetve azt, ami ténylegesen elengedett és örömmel dolgozik.
2es vagyok. A kantárhoz oldalanként 1-1 pofaszíjjal van a ló szájáhozállítva a zabla. A zablakarikába ezen a szíjon kívül még a kantárszár, rövidítve szár megy (ezt is csatoljuk. Az előbbi fix távolságra rögzíti a zablát a ló szájszegletétől, tehát azt állítjuk be vele, hogy milyen pozícióban legyen a ló szájában a zabla. Ha nem érted amit írok nyugodtan keress rá: "kantár részei" és ki fogja adni, szerintem érthető lesz. A másik szíj, a szár tartja a kapcsolatot a zabla segítségével a ló szája és az ember keze között. Vannak erősebbnek és nyengébbnek mondható zablák, illetve típusuk attól különböztetheti meg magukat a másiktól, hogy mire gyakorol nagyon hatást/nyomást. Az, hogy a lovas hogyan használja a kezét, hogy bánik a szárral, zablával hívjuk szárkezelésnek. Ez határozza meg leginkább, hogy milyen hatást fejtünk ki a lóra a zablával. Durva szárkezelésnek hívjuk, amikor a lovas erős mozdulatokkal, akár 'rángatja' a szárat akarva/akaratlanul, ebbe az is beletartozik, amikor a kezdő lovas még nem képes állandó tápaszkodtatást tartani, nem képes elkülöníteni a kézmozdulatait a testétől, ezért kezét fel-le emelgeti fel-le mozgásoknál, vagy máskor, illetve durva, túlkövetelő szárkezelés továbbá a 'rollkur', a túlhajlítottság. Ez egy olyan állapot, amikor a ló annyira meghajlítja (függőlegesen lefelé) a nyakát a szár és többi segítségek (lovas kommunikációs jelzései) hatására, hogy szinte a szügyét harapja, ez káros, bizonyos szövetek begyulladhatnak tőle és feldagadhatnak, ez a ló szinte élete végéig látszódik a nyakon. Bár ezt az utolsó példát kezdő lovas nem képes végrehajtani, az egyenetlen szársegítségek szintén károsak. Így azt hiszem érthető vagyok amikor azt mondom: Egy gyenge, egyszerű zablával a rossz kezű (rossz szárkezelésű) lovas árt, míg ennek ellentéte (erős zabla, de profi szárkezelés, helyes lovaglás) ellazíthatja a lovat, és sokkal kevésbé, vagy nem is káros.
Annyit még kiemelnék, hogy a lovas 3 elsődleges segítségadási típusa közül (testúly, csizma, szár) erősségű sorrendben a szár az utolsó, a másik két segítségtípusnak kell túlerőben lennie, azaz a lovat elsősorban nem a kantárral, zablával irányítjuk, nem azzal húzgálja a jó lovas jobbra-balra a lovat, illetve a tápaszkodást sem lehet átmozdításokkal, csizma/lábsegítség nélkül elérni.
Ha valamit elírtam, vagy nem tiszta nyugodtan kérdezz akár itt akár privátban.
"Hogyan irányítják a lovat, és ő honnan tudja, hogy az irányítás számára mit jelent? Pl honnét tudja a ló ha vágtára utasítják, megállásra stb."
Nem tudják maguktól, egy hozzáértőnek kell türelmesen megtanítani rá.
Pl. fordulásra a szár meghúzásával, valamint a sarok finom odanyomásával jelzünk.
Képzeld el, hogy állsz, és én finoman elkezdem tolni a vállad. Az első reakciód valószínűleg az, hogy te meg ellennyomsz, mert nehogy már lökdösselek :D
De ha összebarátkozom veled, és tudod hogy én ezzel jót akarok vagy ennek örülök, akkor már nem ellenállsz, hanem szépen arrább állsz vagy elfordulsz.
"Képzeld el, hogy állsz, és én finoman elkezdem tolni a vállad. Az első reakciód valószínűleg az, hogy te meg ellennyomsz, mert nehogy már lökdösselek :D"
Akkor ez olyan, mint amikor a fodrász hozzáér a fejemhez, én pedig automatikusan megdöntöm, mert tudom, hogy azt akarja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!