Miért hagyják abba az emberek a lovaglást, miután leesnek?

Igazából minden benne van, amit az előttem szólók írtak.

Van, aki annyira elhivatott, hogy folytatja egy kis kórházi pihenés utná is, de olyat is láttam már, aki egyszerűen lépésben lefordult a ló oldaláról, és neki ez elég ijesztő volt ahhoz, hogy ne lovagoljon többet (hozzá tenném 1-2 évet lovagolt a kislány előtte).

A helyzet súlyosságától és kezelési módjától is függ.

Pl. azért nem mindegy hogy reagál az oktató/edző, illetve a szülő sem, főleg gyerekek esetében nagyon fontos a kellő higgadtság és természetesség.

Nekem a lovaglás a mindenem, később megélhetési szinten szeretném űzni, heti 6x lovagolok naponta 1-3 lovat. 8 éve lovagolok és 3x estem, nagyon nagy bajom igazából nem lett, csak 1 bordám megrepedt, meg lehorzsoltam egyszer az állam (a kobak pántja húzódott meg rajta) .

A vicc az egészben, hogy soha életemben nem tört el semmim az előtt, hogy az egyik tesi órán rosszul nem estem el :,D (fáradt és éhes voltam, na ).

Na most mérlegelek:

- a lovaglás éltet

- komoly sérüléseket okozhat egy esés, akár le is bénulhatok (de magyarországon eddig csak 1 haláleset történt díjugratás közben versenyen)

- de akár hétköznapokon is összeeshetek az utcán egy szívroham miatt

Ha amúgy is bármelyik pillanatban meghalhatok, miért ne űzzem tűzön vizen át azt, ami életben tart?

Ez az én érvem, persze ahogy említették is, számít az hogy kinek mit jelent a lovaglás. Akinek csak egy pont a bakancslistán hogy lóra üljön, az valószínűleg alapvetően nem űzné elég kitartóan.

13-as, meg azért a lovaglás nem extrémsport, hogy majd a halálod miatt károgjanak amiatt, hogy "bezzeg, ha nem lovagolt volna"...

Benne van, hogy rádzuhan egy 500 kilós állat, de amikor kimész az utcára az is benne van, hogy elüt egy 5 tonnás jármű...

Nem szabad félni a haláltól.

Én az első esésem előtt tartottam jobban a dologtól. 2 hete meg is volt az első, megijedt a ló, kifordult alólam. Abszolút nem ütöttem meg magam, nem is tudom hogy sikerült így esnem. Az edző rögtön visszaültetett, léptünk, ügettünk még kicsit, nem engedte, hogy rossz élménnyel menjek el. De nem is volt rossz élményem, mert sokkal rosszabbra számítottam és lehet a szerencsén is múlt, de utána megkönnyebbültem, hogy túl vagyok az elsőn, kicsit magabiztosabban ülök azóta lóra.

Meg biztos számított az is, hogy nem szándékosan dobott le magáról, hanem csak megijedt.

Igazából minden sportban történhetnek balesetek, sőt. Volt már olyan is a történelem során, hogy sétált az ember az utcán, megbotlott, elesett és olyan jól sikerült esnie, hogy lebénult, meghalt.

Én 17 évesen estém le a lóról.(terepen, megbokrosodott, megijedt)

Eltörött a csuklóm, a lábam és megrepedt egy nyaki csigolyám. Le is bénulhattam volna.

Utána ha ló közelébe mentem pánikrohamom volt. Próbáltam párszor, de egyszerűen nem ment. 20 év kellett, hogy újra lóra üljek, bízzak a lovamban, ne féljek.