Meglehet egyedül tanulni lovagolni?

Még ha látnád magad kívülről, akkor sem tudnál, mivel a lovaglás nem csak abból áll, hogy hogyan ül az ember helyesen a lovon. Van egy csomó dolog, ami együtt hat a lóra, és van csomó olyan apróság, amiket könyvekben is nagyon ritkán írnak, aki pedig nem tud lovagolni főképp nem is érti. Az ilyen könyvek pedig nem a lovaglás szakaszos megtanulását mutatják be, hanem azt, mintha már profin kéne tudnod lovagolni. Például hiába kezded el tanulni az eltolásokat, ha egyenesen ügetni nem tudsz. Egy edző azért kell, hogy mindig csak annyit és olyan sorrendben tanítson meg neked, ami éppen kell a fejlődésedhez. Az edzők ezt több évtizeden keresztül tanulták más edzőktől, és szeretnék hasznosítani a tudásukat, pénzt keresni vele. Ennek a tudásnak ára van, ennyi.

Egyébként a lovon utazgatni, meg elirányítgatni meg tudsz tanulni egyedül, csak azt nem hívjuk lovaglásnak.

Ez olyan dolog, amit nem tudsz egyedül kivitelezni. Én is rengeteget olvastam és szinte magamtól tanultam lovagolni, mert nálunk a családba volt ló (hülye felfogás volt: ha van ló, minek fizessünk a lovaglásért). Szóval én magamtól tanultam, fentmaradtam, el is irányítottam a magam módján, de ez kívülről mai szemmel egy katasztrófa lehetett. Durva ülés hibáim voltak, illetve a segítségadásokat is rendbe kellett tenni. Aztán mikor lett pénzem elkezdtem lovardába is járni, hát kb építhettem magam az alapoktól, az ülésemet 2 év volt rendberakni, a segítségeket is újra kellett tanulnom. Szóval most már egy képzettebb lovat is helyesen el tudok lovagolni.

Az ilyen lovardák max arra jók, hogy ellötyögsz egy órát, de fejlődni nem fogsz semmit.

Én egyedül, felügyelet nélkül tanultam meg fennmaradni a lovon. Általános iskolás koromban egy évig jártam lovardába, de ott is valamiért egyből osztályba raktak, így elvonatoztam a többiek mögött. Aztán elköltöztünk, és a szomszédban lovakat tartottak. Tizenéves gyerekként állandóan ott lógtam a kerítés mellett, összebarátkoztam azzal a lánnyal, aki ott lovagolt. Aztán megengedte hogy felüljek, végül önállóan is mehettem. Terepen tökegyedül lovagoltam (12 éves voltam!), a vágtára is úgy éreztem rá, hogy elindult alattam a ló. Mivel 1-2 lovat lovagoltam, ezért hamar összecsiszolódtam velük, és megtanultam kiegyensúlyozni a mozgásukat (ügetők voltak). Aztán átmentem 14 évesen egy másik helyre, ott is ugyanezt csináltam. 15 éves koromban ezen a helyen megszületett egy csikó, akit végül 21 éves koromban megkaptam ezt a csikót (értelemszerűen ekkor már 9 éves volt), azóta is vele járok terepre felügyelet nélkül. Voltak fellángolásaim, és elmentem jó edzőhöz tanulni, rengeteg hiba rögzült az évek alatt, a legtöbb már nem is nagyon kiirtható, viszont most 30+ évesen már nem is érdekel. A lovaglást mindig élveztem én is, és a ló is (!!!), mindig maximálisan odafigyeltem mindenre, és mióta az én tulajdonom a ló, azóta önszorgalomból igyekszem fejleszteni magam, van saját állatorvosom, akiben megbízhatok.

Nem azt mondom, hogy ez a kívánatos út, de nekem megvolt a kitűzött cél, és mindig úgy haladtam előre, hogy ezt a célt tartottam szem előtt. Voltak kisebb-nagyobb baleseteim, mindig az én hibámból, viszont mindig arra törekedtem, hogy jó legyen a kapcsolatom a lovakkal, így olyan szégyenbe sose kerültem, hogy otthagyott volna vmelyik ló. Pedig 12 évesen, mikor elkezdtem az önálló lovaglást, akkor egy csődörön mentem az esetek 99%-ban.

De korrektül nem lehet megtanulni lovagolni önállóan szerintem.