Mit tennétek ha felnőttként szülővel laktok, és nem egyeznek bele, hogy kutyátok legyen? Elköltözni nincs pénz.

#21

Bár ez a kérdés már nem az állatok kategória, de nekem pl. 26 éves koromra saját házam volt.

Önrész + hitellel. (Az önrészt is én spóroltam össze)

Kicsi és szerény volt, de az enyém.

Később eladtam és nagyobbat vettem.

Ha a felnőtt koromban is arra szorulok, hogy a szüleimnél lakjak és nem engedik a kutyát, akkor nem csipogok és elfogadom, hogy nincs kutya. Annyit tehetsz esetleg, hogy megkérdezed, miért nem szeretnének kutyát - illetve ha mindenképpen társállat kell, akkor azt is, hogy mi az, amit beengednének a házba, milyen feltételekkel.

Amit nem láttam még felsorolva az az, hogy a kutya az családi projekt. Ahhoz, hogy mindenki tudja kezelni, mindenkire hallgasson, mindenkinek ki kell vennie a részét a neveléséből és mindenkinek gyakorolnia kell vele. "Majd én mindent megcsinálok" nem létezik.

Ettől függetlenül még nem kell keresztet vetned a kutya projektre, ha annyira ráérsz, hogy egy kutyával megfelelően foglalkozz, akkor arra is ráérsz, hogy fejleszd a kutyás tudásodat: kikopup összes videói, kutyás könyvek, én pl. most végre megrendeltem Leslie McDevitt Control Unleashed könyveit, ami a legtöbb magyarul elérhető szakirodalommal ellentétben nem trükktanításról szól, hanem nevelésről, problémamegoldásról és megelőzésről. A tudás nem vész kárba, nem veheti el tőled senki...

#21

Hát úgy, hogy szépen gyűjtögetsz, nem kutyára költesz, türelemmel kivárod azt az időt, amikor már esetleg hitellel kiegészítve tudsz venni egy kisebb lakást, ahova majd vihetsz kutyát.

Azt a havi 20-30 ezret, amit most kutyára szánnál, rakd félre, annál hamarabb tudsz költözni. Kutyád bármikor lehet. Tanuld meg, hogy nem feltétlenül kapod meg azonnal, ami épp a fejedből kipattan. Sőt, általában nem kapod meg azonnal.

34 éves koromra lett saját házunk a párommal, és akkor lett kutyánk. Pedig én is szerettem volna mindig is, de se szülőknél, se albiba nem lehetett. Tudomásul vettem.