Olyan vendég érkezik hozzánk, aki fél a kutyáktól és nem szereti őket. Mi ilyenkor a helyes viselkedés vele szemben?
Fiam új barátnőjéről lenne szó, potenciális leendő családtag. Ki nem állhatja a kutyákat, a fiam hozná bemutatni és szólt előre, hogy valamit csináljunk a kutyával addig. De sajnos nincs kennelje, megkötni se tudjuk addig, lakásba amúgy se jöhet be (németjuhász). Potenciálisan nem aggreszív, nagyon szeretjük, de természetesen igyekszünk tiszteletben tartani a hölgyet.
Aki volt már ilyen helyzetben, mit csinált? Csak kultúrált válaszokat várom, előre is köszönöm!
Miért pontoztatok le? Közelítsük meg másként. Hókuszpók, és Bibircsók se szerette a törpöket, sőt meg akarta enni őket, ezért tagadhatatlan tény, hogy egyik se volt normális!!!
Na most a kutyák jobban kiakasztják a cukiságfaktort, mint a törpök, kivéve talán Törpillát. Ha az én fiam egy ilyen nőt akarna hazahozni, komolyan elbeszélgetnék vele, az elkövetkező életének buktatóin. Lehet egy hölgy dekoratív, és más területeken gyönyörködtető, de őket meg nem hordjuk családi ebédekre.
Na a nőt ugye nem lehet bántani, de a fiamnak adnék egy akkora atyai maflást, hátha helyrebillen neki ami kimozdult az idők során. Ne vicceljétek el a dolgokat, mert innen egy ugrás az, hogy a kis menyecske az éjszaka közepén a teliholdba, egy seprűn szörfözik, és ki tudja milyen más abnormális dolgokra is képes.
Mi hogy elbeszélgessek vele, mi vagyok en az anyja? Csak annyit kértünk, hogy tartsa tisztetben, hogy a kutya a családtag, de en is köteles vagyok tiszteletben tartani, ha a vendég fél tőle. A gyerek meg hogy jön ide? Szeretjük a kutyánkat, de azért van eszünk, hogy nem a gyerekkel meg az emberekkel állitjuk parhuzamba.
Utolsó előtti, ezzel a stílussal neked vannak barataid vagy egyaltalan ember, aki rádnyitja az ajtót? En nem szeretnék igy jarni meg a férjem se, szóval igyekszünk jó viszonyt apolni a fiunkkal és a leendő menyünkkel is akár. De kár is volt ide kiírni ezt, a kutya meg lesz fogva, esetleg a hölgy majd később összebaratkozhat vele, ha szeretne, de addig is tiszteleben tartjuk, hogy fel tőle.
Nem nagyon, többnyire mindenki utál, és én is mindenkit utálok egy szűk körön kívül, valószínűleg ezért imádom a kutyákat.
Elfogadom a nézőpontod, de amikor viszi a családi vagyon felét akkor jusson eszedbe, hogy én megmondtam...
65-ös, az a baj, hogy ítélkezel, vannak emberek, akik nem szeretik a kutyákat, félnek tőlük, esetleg valami gyerekkori trauma miatt (egyik expasimat a szájánál harapta meg gyerekkorában egy kutya, felnőttként is ott maradt a heg, csak szakállt növesztett, ezért nem látszik, mert takarja, mély nyomot hagyott benne ez a kellemetlen élmény, a legnagyobb állat, amit tartott, a tengerimalac volt, kutyáktól tartózkodott). Ettől még nem lesz valaki élhetetlen vagy hasonlók, amikre így nagy mellénnyel következtettél.
Sajnos sok a hülye gazdi, akiknek a kutyái problémásak, bajt okozhatnak, én sem vagyok kibékülve mindegyikkel, van kutyám, de sétánál néha nyílik a bicska az én zsebemben is, és a kisördög fúrja az oldalamat, hogy némely gazdira ráférne egy alapos nevelés kutyából. Első kutyás vagyok, mégis alap, hogy nevelem a kutyát, és nem hagyom a fejemre nőni, akkor sem, ha amúgy el van kényeztetve (aminek nyilvánvalóan örül, főleg, hogy mentett), jó dolga van, de én vagyok a főnök. Ő is szívesen ugrálna mindenkire, aki szimpatikus, minden helyzetben, ha hagynám, de odafigyelek, hogy mikor nem szabad ilyet, és visszatartom, rászólok.
"Sajnos sok a hülye gazdi, akiknek a kutyái problémásak, bajt okozhatnak..."
Nézd én egyszerű ember vagyok, ezért nem a késtől félek, hanem az embertől aki késsel hadonászik...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!