Mik a tapasztalataitok a menhelyesek kutyáitokról? 24/F

Van egy pulim, már 13 éves.

Nála hűségesebb kutyával még sosem találkoztam.

A hiedelmekkel ellentétben nem lett hamis fénykorára sem.

Még mindig játékos :)

14 évesen halt meg a menhelyes kutyánk.

Azóta semmi jó. 5 éve hoztunk egy kutyát, aki 2 nap után elpusztult, parvós volt. Idén tavasszal hoztunk egy kutyát, az meg diszpláziás. Csak a diagnosztika 50 ezer. Műtét százezrekbe fáj, és az se biztos, hogy teljes életet tud élni.

Annyira sok az össze-vissza szaporodott korcs, meg a fajta jellegű beltenyészet, hogy hatalmas szerencse kell egy fizikailag és mentálisan is egészséges kutyához.

Eljutottam odáig, hogy soha többé nem akarok kutyát, semmilyet se.

Jack Russel (jellegű), másfél éves kutyát fogadtunk örökbe. Amikor kihoztuk rettegett mindentől, nem ismerte a pórázt, kellett hozzá türelem, jó sok kutyanevelő műsort megnéztünk, és szép lassan sikerült elérni nála mindent. Most sok évvel később már nem fél semmitől, konkrétan a csodájára járnak, hogy milyen okos és jól nevelt, és nem csak hogy nem félős, de kifejezetten sokat “kötekedik” velünk (hülyéskedik, játszani hív azán röhögve elszalad előlünk, beáll az ajtóba és addig bámul bunkón, míg ki nem engedjük, ilyesmik)

Ha következetes és mindig nyugodt a gazda, akkor bármelyik lelkibeteg kutyából ki lehet hozni azt, ami amúgy is lett volna ha rögtön hozzád kerül. A miénket is úgy adták oda, hogy “idegbeteg” meg hogy ne hagyjuk egyedül, mert mindig rombol, aztán mondom, tök nyugodt, és soha semmit nem rombol. Az elmúlt 9 évben összesen kétszer borította ki a kukát, és egy pizsamát szétrágott, ez minden rombolása. Szóval neveléstől, a ráfordított időtől és energiától függ, milyen lesz a kutyád.

Border collie jellegű kutyám van a fajtamentéstől, nem tudom, mi más van még benne. Fél év alatt az árnyékommá vált, nagyon értelmes, remek kutya. Eleinte félős volt, ma már bátor, nagy kutyákkal is szívesen játszik, le akart vadászni minden madarat, a galambokat, a varjút, a papagájaimat, mostanra ez minimálisra csökkent, megugatta a szüleimet, tesómat, amikor jöttek látogatóba, most már hanyatt vágja magát nekik, hogy simogassák. Autóba még fél beszállni, azon még dolgozunk. Én úgy gondolom, kidobhatták valahol a semmi közepén sorsára hagyva, a viselkedése erre utal.

Természetesen nem minden menhelyi kutya ilyen, de ezért kell jó alaposan megnézni kiválasztás előtt, és átgondolni mindent. Egyébként tenyésztőnél is belefuthatsz problémás egyedbe, annak ellenére, hogy sok dologra szűrnek. Meg ha valaki meggondolatlanul választ fajtát, az meg a fejére nő, akkor egy tenyésztőtől vásárolt kutya is válhat problémás viselkedésűvé.

A border collie tipikusan az a fajta, aki szép, cuki, okos, ezért is választják, de olyanok is, akik nem tudják, mit vállalnak be, nem fárasztják le eléggé agyilag, fizikailag, pedig nekik erre nagy szükségük van, aztán persze feltalálja magát. Nekem ezzel nincs gond, sportolunk, túrázunk, tanítom, van játék és kényeztetés is, semmi probléma nincs vele, de én pont ilyen kutyát kerestem, akivel ilyeneket lehet, mert én is aktívabb típus vagyok. Persze, az enyémben valószínűleg van más is, kisebb, mint a fajtastandard, már ebből is látszik, hogy valószínűleg egy jól sikerült mix, de azért megmutatkozik a border collie jellem.

Én következő kutyámnak is mentettet fogok befogadni, és ugyanúgy utána fogok járni alaposan, mint most nála. Nem ugrottam bele most sem az első cukiságba, pedig sokat hirdetnek.

A jack russelest most olvastam. Csak meg tudom erősíteni, amit ír.

Az én kis borderemre az ideiglenes befogadó azt mondta, hogy szökős volt. Nálam egyszer ugrott ki a hámból, mert el volt törve a csatja, én épp az ürüléket szedtem fel, ő meg már menni akart tovább, és kiügyeskedte magát, de nem lépett meg, csak megállt mellettem, hogy "na menjünk már". Hozzám nagyon kötődik, de ennek ellenére azért nem sétáltatom póráz nélkül, mert egyrészt szabály, másrészt sok az autó a környéken, és nem minden sofőr figyel.

Nekem ugyan nincs, de 3 éve önkénteskedem egy menhelyen. A legtöbb kutya rendkívül aranyos, simulékony, egészségügyi bajaik nem nagyon vannak. A legnagyobb bajuk hogy nincs gazdájuk, amúgy lehetnek Szeleburdik pont ezen okokból mivel nincs gazdájuk aki megnevelné őket és nem nagyon tudják a határokat.

Nyilván vannak kivételek, a bántalmazott és a szaporítótelepekről mentett kutyáknak sokkal gyakrabban van szükségük átható rehabilitációra.

Annyit hozzátennék ha nincs konkrét célod, elvárásod akkor ajánlatos menteni. Ha pl sport céljaid vannak, vagy konkrét elképzelésed a küllemről, jellemről valószínű hogy bebukod. Volt màr ilyenre nem egy példa. Itt is olvastam, hogy volt aki egy bull típusút fogadott be, akinek labrador jelleme van, de ő ezzel nem nagyon tud mit kezdeni.

Szóval ezt is körültekintően.

A lepontozásokat nem értem... De mindegy, ez a gyakorikérdések, valakinek biztosan kell az elsőbbségi hely a ranglistán... :-( Lehetetlen így hasznos választ adni.

Én amíg ennyi gazdikereső van, csak menhelyről vagy fajtamentéstől hozok kutyát. Ki lehet hozni belőlük a legjobbat, ha körültekintően választ az ember. Egy ismerősömnek ugyancsak border collie jellegű mentett kutyája van és rendszeresen jár vele hard dog race versenyekre. Nagyon jól lehet ilyen kutyákkal is sportolni, csak oda kell figyelni kiválasztásnál.