Meséltek a kutyátokról?

Nekem egy 6 éves spániel-labrador kislányom van. Fekete, fehér foltal a mellkasán. Maszatnak hivják.

A mamája barna spániel. Befogadott kutyus volt. Mikor befogadták, elvitték dokihoz, ő meg közölte a párral, hogy két jó híre van: 1. vemhes a kutya; 2. legalább 10 kölyök van a pocójába.

Gondolhatod a befogadó fiatalok, mennyire „örültek” a jó hírnek. Nem volt semmi gond, szerencsére mindegyiknek találtak gazdit. Az egyiknek én lettem a „szolgája”! :-)

Azért lett Maszat, mert a nózija felett volt egy fehér folt, ami mostanra csak akkor látszik, ha olyan szögbe süt rá a nap.

Sok vicces történetem van vele kapcsolatban, de élőben sokkal jobb, mint leírva. A legtöbb eset abból adódik, hogy nem egy hősnő alkat. Nagyon barátságos, azt gondolja, hogy őt mindenki szereti, ami általában igaz, bár vannak olyan kedves embertársaink, akik szinte belerúgnának, mikor elmennek mellette. De ő lelkesen rohan mindenkihez.

A napokban volt, hogy lent sétáltunk, és a hátunk mögül jött egy pasi, szatyorral a kezébe. Maszat visszanézett rá, majd ment tovább, majd visszakapta a fejét, ugrott, egy nagyot oldalra (el a pasitól) és elkezdett ugatni és hátrálni. Megijedt a szatyortól! :-)

A pasi ott nevetett velem együtt, hogy ilyet sem nagyon látott még!

Vannak olyan esetek, ami szinte minden kutyásnál, hogy mikor játszunk a lakásba (panelban lakunk), akkora lendülettel fut a labda vagy a játéka után, hogy csúszik vele a szőnyeg.

Azt is nagyon szeretem, mikor az orrával a kezemet fellöki a buksijára, hogy simogassam.

Reggelente, mikor már leakar menni, akkor odabújik hozzám, és nyomja a fejét a mellkasomhoz, nyakamhoz (bár ez néha fullasztó érzés). Ha meg felakarok kelni, akkor meg annyira örül, hogy sikerült felébresztenie, rá fekszik a nyakamra, és közben veszettül csóválja a nem létező farkincáját.

Persze egy elkényeztetett kis „dög”, első kutyám, gyerekkoromban nem lehetett édesapám betegsége miatt.

Nem tudom, hogy ilyenekre gondoltál, de én ezt szívesen megosztottam veled!

Neked nincs blökid?

Nekem egy 2és fél éves 35 kilós szuka kutyusom van.Ám mikor befogadtam,akkor 3kiló is alig volt,pedig már fél éves volt.Na ez is hosszú történet,de semmiképpen nem vidám.De azt mondtuk,hogy amíg fel nem épül és nem kezd szaladgálni,addig nem nevezzük el.Mivel fekete,ezért valami ilyesmi nevet akartunk,de végül úgy döntöttünk,hogy mivel keverék kutya(tehát nem fajtatiszta,nem "igazi") ezért Bizsu lett a neve,mint ha csak egy aranyporral bevont ékszer lenne=)De nekünk ő egy gyémántos virágszál=D

Sok vicces dolgot csinált már,de a kedvencem még mindig ez:Nyáron potyog a fánkról a nyári alma,ez ilyenkor a kedvenc játéka,fekszik a fa alatt és amint lepottyan egy alma,megrágcsálja és hozza nekem hogy dobjam el neki,ezzel szoktunk játszani=)Namármost a szomszéd nénit imádja(rajta kívül csak a családommal pacsizik,az idegeneket utálja)és a néni mindig ad neki finom falatkákat(husit,sütivégeket,diót,jutalomfalatokat...)és ő a falatokért cserébe mindig odacipeli neki az almákat,amiket szétrágott.=D Olyan aranyos szokott lenni.Látom,hogy jön a kert bal oldaláról-ahol kisajtó van a két telek között-és egy nagy szelet kalács van a szájába,lefekszik megeszi,majd felszed egy almát és visszarohan,aztán megint egy alma és azt is viszi,és így tovább.A szomszéd néni is nagyokat szokott nevetni rajta,hogy mennyire jóindulatú=)

De volt,hogy 3 órán keresztül feküdt a vakondtúrás mellett,és mikor feltúrt teljesen a vakond,akkor lekezdett ásni mint egy őrült,hááttt akkora krátert ásott a kertünkbe,anyukám majdnem agyvérzést kapott=)Én kétszer belefértem volna keresztbe meg hosszába,szerintem a vakond útvonalát követte=D Amúgy nem szokott ásni,csak az ólja mellett.

Hát most ennyi=D

Ez nem történet, de érdekes dolog. Ilyet ugyanis előtte még sosem tapasztaltam.

Egy kan rottweilerünk volt. Nos, azt mindenki tudja, hogy a kutya, ha felhúzza az ínyét, akkor vicsorít, és ez az agresszió jele.

Ám rájöttem, hogy ez nem mindig így van!Ugyanis a kutya, tud ,,vigyorogni"

Amikor rettentően örült valakinek, szintén felhúzta az ínyét, ám ez nem haragos vicsor volt, egész másképp nézett ki.

Ezt örömében csinálta.

Utánna olvastam, és a dolog tényleg így áll, ám csakis emberekkel szemben ,,mosolyognak"

Nekem egy amstaffom van, Lucy és egyéves lesz...

Az anyakutya belett fedeztetve, és a fedeztetésböl született 11 kiskutya.. Ő vol(Lucy) a legkisebb, csenevész kis szuka...

Mindenkinek kan kellett, ugye az nagyobb, erősebb.

De aztán megláttuk, hogy lehet hogy ő maradna ott egyedül, mi elhoztuk....

Ingyen adta a gazdija, csupán ajándékba, pedig fajtatiszta...

Egy nagyon vicces eset történt nem is olyan régen:.

Nagymamám látogatóba jött, ugy volt elvisz a fodrászhoz...

Hugomnak kötőhártya gyulladása volt. Mama kóstolóba hozott egy magvas kiflit, de amiután nekünk nem kellett, a szatyorba tette. Ezután bementünk a hugom szemébe cseppenteni. ADDig Lucy-nk kiment, és egy ötperc mulva csámcsogást hallottunk.

Amire odanéztünk, kivette a szatyorbol a kiflit, és jóizűen megette. :)

AZ én kutyám Blacky, egy msot 8 hónapos spániel-ír szetter meg a jó ég tudja mi keveréke. Tiszta fekete.pár naposan találtam kidobva, én neveltem fel cumisüveg+kecsketej+tápszer kombón. Imádom :D

Nagyon okos kutya, ám vannak dolgok amiket nem ért:

ha előbb leszállunk a metróról, attól még NEM érünk haza hamarabb;

a víz nem azért van, hogy botokat mentsünk belőlük, tehát ha gazdi belemegy akkor nem azért van benne a vízben mert botokat szedeget onnan...

Amúgy vízbolond.:D sok poénos sztori van róla, de ezeket tényleg látni kell...