Mikor jött vagy jön el az a pont, amikor már lemondotok a kutyátokról?

Az előző kutyánk (angol szetter és retriever keverék) 17 éves volt, mikor elaltattuk.

Az utolsó két évében sok baja volt. Kétszer volt agyvérzése, epilepsziája lett és az ízületei kezdtek tönkre menni. Az agyvérzések után szépen, nyom nélkül helyre jött. A szteroidok mindig használtak neki, az ízületeire is. Epilepsziája csak kétszer volt, hamar átvészelte, még gyógyszer sem kellet, mert idős korára jött csak ki. Bűzmirigyét ki kellett venni, mert daganat volt rajta. Utána három napig folyt belőle a széklet, nem tudta akaratlagosan irányítani. Éjjel és nappal törülgettük, pelenkáztuk. Meggyógyult belőle.

Aztán jött egy nap, amikor epilepsziás lett megint. Három órán keresztül nem jött ki a rohamból. Sajnos nincs kocsink, pokrócba csavarva vittük a vergődő kutyát a kórházba. Két napig volt ott, csak percekre tért magához. Újabb agyvérzés is lett, a sok gyógyszer miatt gyomorvérzést is kapott és csak egy tehetetlen kis test fogadott, mikor mentünk be hozzá. Mikor magánál volt, megismert, emelte a fejét, a farka is meglibbent, de a következő pillanatban megint eszméletlen volt.

Most is potyognak a könnyeim, ahogy írom...

Nem hagytuk tovább szenvedni. Mellette voltunk, mikor altatták, utolsó pillanatig...

Ali kutyánk, akiről az előbb írtam, fénykorában:

[link]

és tizenhét évesen:

[link]

Szerencsére még sosem kellett ilyen döntést hoznom.

De ha kellene, én azt venném figyelembe, hogy van-e még kedve enni, mozogni, és csóvál-e, lelkesedik-e ha hívom vagy beszélek hozzá.

Ha néha fájdalmai vannak, vagy esetleg rosszabb napjai, de alapvetően eszik, mozog, csóvál, én hagynám élni.

Ha viszont úgy látszik, hogy már nem akar élni, akkor át kell "kísérni" a túloldalra.

Nagyon egyetértek 11:46 véleményével.

Amíg látszik a kutyán az élni akarás, addig kell esélyt adni neki. Ali kutyánkban is hatalmas élni akarás volt az utolsó napokig. Ezért is adtunk meg neki mindent. Aztán, mikor már az élet szikráját láttuk kihunyni benne, hagytuk elmenni.

De hogy egy életerős, egészséges kutyát elaltatnak, azért, mert nem nevelték meg, nem adtak neki esélyt, nem adták másnak, aki tudott volna vele bánni - ezt gyilkosságnak tartom!!!

12:09

Gratulálok. Remélem azóta nincs új kutyátok. Persze, nagyon sajnáltad. Annyira sajnáltad, hogy hagytad meghalni ahelyett, hogy elmentél volna esetleg egy kutyaiskolába, vagy hívtál volna egy házhoz járós szakértőt.

12:39

Itt 12:09. Egyetértek a bírálatoddal, nincs mentségem, csak annyi, hogy nem az én, hanem a szüleim döntése volt ez.