Mikor jött vagy jön el az a pont, amikor már lemondotok a kutyátokról?

Én nem tudtam lemondani, anyu hozta meg a döntést. A 11 éves tacskónk lebénult. Anya szólt az utolsó napon, hogy elviszi őt apa elaltatni, mert már sem enni nem tud, sem elvégezni a dolgát, a műtét pedig rengeteg pénzbe kerül, nem tudtuk összehozni rá. Lefeküdtem Foltos mellé, és sírtam, beszéltem hozzá... aztán elindultunk. Azt ismételgettük, hogy ő volt a világ legjobb kiskutyája. Nem tudtam vele bent maradni se a hugim, a váróban sírtunk.Apa maradt vele, az ő kezét végig nyalogatta, és szépen elszenderült. Hazavittük, mindenki megállás nélkül siratta, takaróba tettük, nekiadtam a kispárnám és eltemettük. Elviselhetetlen volt a fájdalom, ma se tettem túl magam, pedig ennek már 4 éve. Akárhányszor szóba kerül Folti, elpityeredünk. Nagyszerű kutyus volt. Sajnálom a hosszú beszámolót, csak azt akarom mondani, hogy bármennyire is szeretjük a kutyánkat, egyszer el kell engednünk, és akkor, amikor neki "jó". Nem lehetünk önzőek. Én még "harcolni" akartam érte, de az neki már csak szenvedés lett volna, anya helyesen döntött.