Nem féltek, hogy az ivartalanítással elrontjátok a kutyátokat? Végülis egy természetellenes dolog.

A kutyám 5 éves korában tudtam rávenni a családomat, hogy vigyük ivartalaníttatni őt. Kan kutya, otthon voltam vele egy hétig (de amúgy is otthon lettem volna). Még a műtét napján kába volt, másnap többet aludt a megszokottnál de egyébként semmi nem változott a viselkedésében. Illetve előtte séta közben folyton nyalogatta a szukák pisijét, na ez megszűnt.

Ha nagyon félsz a viselkedésváltozástól akkor próbáld ki a gyógyszeres kasztrációt. Ennek az a lényege, hogy kap egy implantátumot a kutya ami elnyomja a tesztoszteront. Pont mintha herélve lenne. Kb fél évig hatásos. Mondjuk annyiba kerül mint egy ivartalanítás de legalább látnád, hogy mi változik. Ha szukád van akkor nincs mese, műteni kell.

Nezd, valaszthatsz kemia kasztralast is, en nem javaslom. Szerintem ha mar a mutet termeszetellenessegerol beszelunk, akkor ez eleve ne is legyen opcio, mert ennek nagyobb rizikoja van.

En nagyon is az ivartalanitas mellett vagyok, szemelyes tapasztalatbol kiindulva. Az en kutyam is 5 eves volt, mikor ivartalanittattam. Dominans kankutya volt (mara mar csak elegans maradt, nem pajtizik mindenkivel de sosem balhezna mar). Nem vagyok vad ivartalanitas parti sem, ha valaki azt mondja, hogy az ovenek erre semmi szuksege nincs, mert minden korulmenyek kozott jol kezelheto es szelid mint egy barany mas kutyak iranyaba sem, akkor ne tegye. Viszont ha: tuzelo szuka mellett kezelhetetlen, szeret balhezni a tobbi kutyaval es ki is szokdosik a keritesen/barhol akkor ugy gondolom, hogy a gazdanak minden esetben kotelessege az ivartalanitas. Es pont. Persze a fenti problemakat csak a mutet nem oldja meg, mellette foglalkozni kell vele, ellenben a kikepzest nagyban segiti. Ez a felelossegteljes allattartas, amikor valaki belatja, hogy a kutyaja masoknak (es nem mellesleg neki is) problema-e vagy sem.