Helybenmaradásból tényleg nem szabad behívni a kutyát?

Minden munkavizsga (BH, IPO-1,2,3) egyik feladata a fektetésből behívás 30 lépésről.

Habár az tény, hogy csak az atombiztos helyben-maradás után kezdesz el behívást tanítani, és ültetésből soha. Amíg ez nincs meg, max megfogott kutyát hívsz, aki nem kap Marad! parancsot.

Ha most tanítod rá, akkor hibának számít. Alapelv, hogy eleinte kerüljük a parancsok kombinálását, mert akkor a kutya azt hiszi, hogy a következő parancsra adott mozdulat is hozzátartozik még az előzőhöz.

Elmondom a klasszikus hibát és szerintem meg fogod érteni, hogy mire gondolok: Fektetés tanítása. Klasszikus hiba, hogy először a kutyát leülteted, majd ültetésből fekteted le. Ekkor a kutyában ez a mozdulatsor fog berögzülni a "feküdj" parancsra, tehát amikor mondod neki, akkor először átmegy ilyen félülő helyzetbe, majd onnan fekszik a földre.

A fenti megoldása az, hogy a parancsokat nem kombinálod. Legyen egy "feloldó" parancsod, ami azt jelenti a kutya számára, hogy abbahagyhatja a feladatot. Klasszikusan ez az "oké"/"jó kutya"/"okos" valamelyike szokott lenni.

Nézzük a te példádon keresztül ez hogyan nézne ki helyesen. Tehát te azt akarod, hogy először maradjon helyben, majd amikor parancsot adsz, akkor menjen hozzád, igaz? Ez akkor úgy nézne, hogy ki "marad" paranccsal leülteted. Elmész tőle messzire, majd feloldod egy "okos"-al (vagy ami nálad a parancsszó erre) a kutyát, majd utána jöhet a következő parancs, hogy "gyere ide".

Ha már betonstabilan a helyén marad és betonstabilan érti az "okos" jelentését (tehát tudja, hogy ameddig nem mondod ki, addig benne kell maradnia a kiadott feladatban), akkor elkezdheted kombinálni is a parancsokat.

Előző, sztem dicsérettel nem szabad feloldani. A dicséret azt jelenti, hogy az jó, amit most csinál, csinálja tovább.

Én dicséretre pl nem engedem felkelni, nem engedem elindulni.

A maradnál az a gond, hogy instabil lesz, minden zajra azt képzeli, behívják, fülel, néz, nehogy elmulassza a hívást, ami nem jó ha pl a közért előtt hagyják így.

Ha be akarja hívni az ember, akkor a fekszik vagy az ül parancsszavakat kell kiadni, és addig nem engedni fel belőle, amíg nem jön a behívás.

Ettől még a dicséret jó, csak ne oldjon dicséreskor.

Pl. kertvárosi séta, megáll parancs tanítása, ha megállt, jelezni kell, hogy jól tette, de nem indulhat el, csak speciális oldó parancsra pl indul

Ha úgy tanítod a kutyát, hogy maradásból hívod be, akkor tűkön ülve fogja várni, hogy végre-végre-végre odarohanhasson hozzád. Amellett, hogy iszonyatosan nehéz, balesetveszélyes is, nem mindig bírják.

Ha visszamégy a kutyához és úgy oldod fel, akkor azt tanulja a kutya, hogy ő csak várjon nyugodtan, mindig, minden körülmények között vissza fogsz menni hozzá.

Jól nevelt, stabil, lelki problémáktól mentes kutyánál éppen mindegy, hogy behívod-e helyben maradásból. Fiatal kutyáknál, problémás kutyáknál viszont fontos.

Nagyon érdekesek ezek a felfogás/tanítás beli különbségek, amiket leírtatok.

Én munka szemléletű suliban szocializálódtam, szóval erről tudok nyilatkozni.

Nálunk az a szokás, hogy először elérünk egy atombiztos fekvésben/ülésben/állásban való maradást, addig amíg ez nincs meg, nincs elhívva belőle a kutya. Ezután kivesszük a rendszerből a Marad! parancsot, és arra vannak átszoktatva, hogy magában a Fekszik!/Ül!/Áll! is a póz megtartását jelenti mindaddig, amíg más parancsot nem kap. (Ez ugye azért is kell, mert munkavizsgán/versenyen nem lehet 2 parancsot adni, teszem azt egy menet közbeni fektetésnél a kutya 1x kap Fekszik! parancsot, és neked megtorpanás nélkül kell otthagynod őt. Majd mindaddig tartania kell ezt a pózt, amíg vissza nem mész hozzá és folytatjátok a menetelést vagy nem hívod be.) Majd ahogy el tudod hagyni a második parancsszót, csak akkor kezdjük el behívni fektetésből a kutyát (és csakis fektetésből).

Nálunk (és a sulistársaimnál is) ennek az az eredménye, hogy a kifektettéses vizsgarésznél szobormereven fekszenek a kutyáink, ugrálhatnak/labdázhatnak mellettük, nem fognak bemozdulni. De amikor menet közben fektetünk, mindannyian sokkal mozgékonyabbak, hisz tudják hogy ebből behívás lesz. Edzésen elég sokan szoktunk lenni általában (olyan 20 körüli kutya-gazda párosunk van, de nagyon sok az edzésünk, tuti nincs ott mindig mindenki, de kb 10-en szoktunk lenni), és a csoportos edzésnél egymás után random sorrendben szoktuk hívni a fekvő kutyákat. Szóval ha éppen te a végére kerülsz, akár 5 percet is fekszik a menet közbeni fektetésben, amit a mozgékonyabb kutyák tényleg nehezen viselnek ha olyan a csillagok állása. De egy versenyhelyzetben 30-60 másodpercnél tovább úgysem kell ebben a feladatban helyben maradniuk, ami nem szokott problémát okozni nekik.

Összességében nálunk, ha a kutyával háttal/oldalt állsz (mint a kifektetésnél) vagy ha nem látja a gazdáját, tuti nem fog megmozdulni semmilyen pózban, de ha jól láthatóan szemben állsz vele 30-40 lépésre, akkor bizony pattanásig feszülnek az idegek, hogy mikor lesz már elhívva...