Megharapott a kutyank. Segitenetek?
Az a helyzet, h magunkhoz vettunk egy koran levalasztott pitt keverek kutyat amin oszinten szolva meg is esett a szivem.
Kiskoratol fogva engem tekint vezernek es viszonylag problema mentes volt a viselkedese. A legnagyobb baj az etetesnel vol, mivel ha a kozelebe mentunk nagyon csunyan morgott. Rengeteg idot foglalkoztam a dologgal de nem lett jobb.
Most 3 eves es kezd kiszamithatatlan lenni. Par honapja megharapta a baratnom, h az ujja is eltort. En azonnal el akartam vitetni, de a baratnom nem akarta es megbeszeltuk, hogy ha hasonlo elofordul akkor mennie kell. Ma viszont mar engem harapott meg mikor mentem el mellette elkapta a karom.
Szerintetek erdemes kockaztatni tovabb?
Ivartalanitott, kuskoratol seta, futtato, nyaralas...mar nem merek gyerekes ismerosoket athivni mert nem bizok benne.
Tény, hogy minden kutya kezelhető.
Mint ahogy az is, hogy vannak olyan habitusú és érzékenységű kutyák, akik csak kevesek számára kezelhetőek.
És az élet bizonyította, hogy te, nem tudsz vele úgy együtt élni, hogy mindannyian biztonságban legyetek.
Létezik az a helyzet is, amikor speciális környezet, vagy nagyon hosszú kondicionálási idő, vagy egy teljesen más életvitel kell egy kutyának ahhoz, hogy agresszió vagy elaltatás nélkül tudja leélni az életét.
Vannak nehéz esetek, hogy a tiéd nehéz e, ennyiből nem derült ki.
Az viszont kétséget kizáróan kiderült, hogy ezt a történetet, neked, majdnem teljesen fölösleges tovább folytatnod.
Nem hogy rendeződne a helyzet, még a stagnálást se tudod elérni, hanem egyre rosszabb irányba tart!
Nem akarok itt károgni meg vészmadárkodni, de értékeld kívülállóként a helyzetet! Fel kell hogy ismerd, és be kell hogy lásd, hogy messze túlnőtt rajtad a probléma.
Csak egy kérdés, kíváncsiságból, mi volt a reakció arra, mikor először támadt emberre? Mikor eltörte a barátod ujját?
Mármint a kutya felé mi volt a reakció? Milyen retorzió, milyen gyakorlatok, milyen korlátozások, stb. Mi volt a válaszlépés?
Én pl jelenleg nem tudok az országban olyan embert, aki (hagyjuk az elválasztás idejét, mert nem bizonyított hogy ez az alapja!!!)
szóval aki ilyen típusú túlérzékenységre , ami adódhat ideggyengeségből, túlszaporításból, rossz nevelésből, stb, profi rehabilitációt tudna felállítani.
Ez egyébként vagy sikerül úgy, hogy megtarthatod, vagy nem, de azt azért tudnod kell, hogy ha logikusan belegondolsz:
Ha te magad semmin nem változtatsz, akkor fehér Gandalf is küldhet delejt a kutyára, ha minden ugyanaz marad, akkor ugyanúgy vissza fog térni minden probléma.
Szóval jöhet akármilyen csodatévő mester, végeredményben neked kell mesterré válnod (és ehhez sokat tanulni, és lehet, hogy sokat áldozni)
ha békében akarsz vele együtt élni.
3 éves.
Ha megfelelően nevelted volna, akkor a korai leválasztást már rég kompenzáltátok volna.
Én elhiszem, hogy sokat foglalkoztál vele, de ezzel az esettel NEM boldogultál!
MI nem tudunk segíteni.
Igen, biztosan sok "papíros" ember sem tud. DE mégis köztük kell keresgélni (már ha meg akarod tartani a kutyát)
Én elsősorban nem kiképzővel, hanem egy viselkedésproblémákra szakosodott állatorvossal beszélnék.
Kíváncsi lennék,hogy a kutyádnak lehet olyan idegrendszeri problémája mely akár a tenyésztés,akár a fogantatással kaphatott?
Nem természetes,ha az állat azt is megharapja aki eteti,gondozza! Esetleg látásromlás (az etetésnél a kezedhez kapott) érzi a mozgást,de mintha nem látná a kezed! Három éves kutya már tudja,amikor az étkezés előtt le kell ülni! Azt is tudja az adagját nem eszed el előle!
Vérvételre kellene elvinni.
Elmeséled, hogy mivel próbáltátok kezelni mondjuk a kajaféltését?
Konkrétumok nélkül ez a kérdés lópimpilit nem ér, azon túl, hogy dohogtál egy jót.
"pitt keverek"
Két t-vel csak Brad Pitt írja a nevét. A pitbull eggyel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!