Mit tegyek, ha egyik kutyánk elnyomja a másikat?

Két éve van egy kis puli, vagy talán inkább pumi keverék szuka kiskutyánk. Nagyon szeretjük, mindig nagyon kis játékos volt, de sajnáltuk, hogy egyedül van, és amikor nincs ott vele senki, akkor unatkozik.

Ezért kerestünk mellé egy másik kutyust. Egy tacskó keveréket sikerült szerezni 2 hónappal ezelőtt, aki szintén szuka, és szintén kb 2 éves.

A probléma az, hogy ez az új kutya, aki egy kicsit nagyobb testű (valami nagyobb kutya keveréke lehet a tacskóval) eléggé elnyomja a pulinkat. Például nem tudja elviselni, hogyha csak a pulit simogatnjuk vagy vele játsznuk, és egyből elkezd morogni, vagy neki is támad a pulinak (egyszer nekem kellett szétszednem őket mert nagyon eldurvult, máskor amikor nem voltam otthon, annyira összekaptak, hogy a pulinak fel is sértette a száját és vérzett). Természetesen mindig a pulink van alul a küzdelemben.

Aztán kiderült, hogy ennek a tacskónak az előző gazdája azért akart túladni ezen a kutyán, mert ugyanígy terrorizálta a másik kutyájukat, ami kaukázusi (!!!) volt.

Amikor nem kapnak össze, valahogy akkor is azt látom, hogy a nagyobb kutya, a tacskó sokszor nekimegy (nem támad csak a testével mintha lökdösné) a kisebbnek, állandóan fent hordja a fejét, miközben a kis pulink körül körözget, néha neki-neki megy. Nem értek annyira a kutyák nyelvén, de nekem egy erőfitogtatásnak tűnik. És amióta itt van ez a kutya, a pulink alig játszik velünk, sokszor csak ül magában, oda sem jön hozzánk. Egyszerűen boldogtalannak tűnik, nem tud felszabadulni.

Most a békességet úgy tujduk fenntartani,hogy mindig egyszerre simogatjuk a két kutyát, és nem hagyjuk, hogy a nagyobb kutya féltékeny legyen és nekitámadjon a kicsinek. De ha nem is támad neki, engem akkor is elszomorít az, hogy látom a kisebbik kutyánk, aki már régebb óta velünk van, valahogy el van nyomva, már nem olyan játékos.

Ha rajtam múlna a dolog, már nem lenne velünk az új kutya. Viszont nem az enyém a kutya, hanem anyukámé, én csak havonta egy hétvégét vagyok itthon. És bár ő is gondolkodott azon, hogy továbbadjunk rajta, mégsem tette meg eddig. Az érve az, hogy legalább nincs egyedül a kutyusunk, nem magányos, amíg ő dolgozni van, és azért van hogy jól eljátszanak. És szerinte csak azért nem olyan játékos velünk a kutyus már, mert már az új kutyával játszik (ami igaz is, mert tényleg szoktak játszani egymással).

Szerintetek mi lenne a jó megoldás? Próbáljam rávenni anyukámat, hogy adjunk túl ezen a kutyán, és hátha találunk egy másikat? Vagy ha jönne egy másik kutya, az is ilyen lesz? Vagy ez a tacskó tényleg túl agreszív és hagyni kellene? Melyik a rosszabb, ha egy kutya egyedül van, vagy ha egy olyan társsal, aki elnyomja őt? Valóban jól érzem, hogy el van nyomva a kutyus?

Köszönöm a válaszokat!