Hogy kezdenétek egy neveletlen kutya nevelését, ha a család nem tart be semmit?

Anyósomékhoz költöztünk amíg felújítunk, van egy 5 év körüli yorkijuk.

Soha nem volt nevelve, a nap nagy részében egyedül volt, nem sétáltatják csak az udvarra engedik ki néha, kutyakaját se kap, azt eszi amit ők. Sütit, csokit, hiába mondtam, hogy ezekkel kinyírják a kutyát. A korábbiak is elhízás miatt idő előtt haltak meg.

Mivel itthonról dolgozom itt vagyok vele, de azt hiszem hiába kezdenék el következetesen valamit, ha a család többi tagja folytatja az eddigieket.

Épp most kakált rá az ágyra, apósom gyakorlatilag dicsérő hanggal szokta jutalmazni, hogy jaj kiskutya, hát rákakiltál az ágyra, akkor most kiengedlek kicsit az udvarra.

Egyrészt egy eredetileg is idegbeteg, túltenyésztett kutya lehet, anyósom mesélte, hogy amikor elhozták a többi kutya szépen feküdt az anyja mellett, ő meg ugrált, ugatott, bebújt a kabátja alá, harapdálta. És neki ő kellett.

Dominanciaproblémák is vannak, az egész ház az övé, ágyon alszik - még az én párnámat is kinézte magának, betúrja magát a vetett ágyba - az asztalra is felugrál a széken át, anyós a saját tányérjából eteti. Ha nem adok neki a kajámból megharapja a lábam, a gyereket is megharapta.

Az idegen kutyákat támadja (múltkor egy akitát is!), bármilyen zajra idegbeteg ugatásba kezd.

Első körben mondjuk sétálni vinném, más kutyákkal ismerkedni, az összevissza mindennel etetésről leszoktatás se ártana - csak ezt 2 napig tartotta anyósom, azóta újra "azt a csokit a kutyának vettük" van. Szóval anyósék nem nevelhetőek, de legalább ne lenne ilyen agresszív és ne tojna oda mindenhová.