Csípőizületi diszplázia, mi legyen?

Van egy 7 éves németjuhászom, akinél (súlyos) diszpláziát diagnosztizáltak. Hirtelen jelentkeztek elég komoly tünetek, előtte semmit sem tapasztaltam nála, ami erre utalt volna. A doki nem javasolja a műtétet. (A nagymamámék ajándéka volt, akkor még nem értettem a szaporító-tenyésztő különbséget, ők meg pláne nem. Azóta tisztában vagyok vele, úgyhogy kérlek titeket mellőzzük az ezzel kapcsolatos, off hozzászólásokat.)

A problémám, hogy sokan kérdezik, akik látják a kutyát hogy miért nem altatom el. Az elején természetesen azonnal rávágtam hogy nem, hisz a kutya családtag. Aztán elkezdtem gondolkodni, hogy nincs-e igazuk. Ha szenved szegény akkor nem lenne neki is jobb így? Viszont nem merem meglépni ezt a lépést, hisz vannak még vidám, életerős pillanatai, az étvágya is jó. (Emellett azonban sok a szomorú is, amikor csak fekszik. Alapjáraton a járása nehézkes, nem szalad szívesen, fogy és nehezen áll fel.) Ti mit tennétek a helyemben, altatás vagy hagyjam hogy ő döntse el mikor távozik? Addig viszont mivel enyhítsem a fájdalmát?

Egész életében kapott mutivitamint, most már izűletre való kiegészítőt is. Már csak a gyógyszeres kezelés maradt, de attól is félek hisz egy darabig jó neki, aztán hirtelen romlik tovább nagy mértékben.