Ha a kutyáknak van lelkük, akkor miért nem vonhatók felelősségre?

Ebben és a későbbi kérdésedben sem értem, hogy miért gondolod úgy, hogy ha van lélek az egyenlő a cselekedetei súlyának mérlegelésével.

Szerinted a kisbabáknak nincs lelke? Szerinted egyes értelmi fogyatékosoknak nincs lelke?

Nem jól gondolkodsz.

Az, hogy valaki/valami érez, nem egyenlő azzal, hogy felelős, összetett gondolkodásra is képes, és felelősségre vonható a döntései miatt.

Mondok egy hasonlatot:

Ha egy kiskorú gyerek valamit elkövet, kit vonnak felelősségre, őt vagy a szüleit? Nyilván a szüleit. Mert ők felelnek érte. Ha majd nagykorú lesz, akkor már ő maga is büntethetővé válik, mert elég idősnek van megítélve ahhoz, hogy felmérje a tettei súlyát.

Egy állatnál kvázi ez nem történik meg, egész életében az ember marad felelős érte. Pl. a kutyák 2-3 éves gyerekek értelmi (és érzelmi) szintjén állnak. Egy ekkora gyerek is érez fájdalmat, boldogságot, szomorúságot, de azt pl. valószínűleg még nem érti meg, hogy ha meghúzza a Buksi szőrét, akkor azzal fájdalmat okoz neki.