Kutyatartók! Őszintén, melyek a hátrányai a kutyatarásnak?

Most azt akarod, hogy győzzünk meg, ne vegyetek kutyát? Vagy mi a kérdés célja?

A felelősség sosem lehet hátrány. Nagyon sokmindent tanulhatnak a gyerekek a kutyától.

De az igaz, hogy életre szól! (a kutya életére persze)

Sétáltatni kell, ez sok idő. Akkor is, ha mind a 2 gyerekkel tanulnod kell délután suli után. Akkor is, ha betegek vagytok. Pénzbe kerül. Mi nem? Manapság örülhetünk, ha ingyen veszünk levegőt.

Az utazást /nyaralást meg lehet oldani úgy, hogy valaki vigyáz a kutyára. Nem muszáj vinni. Könnyebben elvan ismerős helyen, ha valaki eteti, ha pl. fürdőbe mennétek vagy mit tudom én. Oda úgysem viheted be.

- Kaja pénzbe kerül.

- Doki, főleg műtét, NAGYON SOKBA kerül.

- Összemocskolja a kertet.

- Le kell vinni, télen, éjjel 2-kor, -20 fokban.

- Ugat.

- Rág. Kígyóbőr csizma, Ájfos33X,...

- Ha megmar valakit járhatsz bíróságra.

- Időigényes.

- Mindent át kell szervezni, nincs spontán elutazás 1-2 napra.

- ...

Őszintén szólva a "bejegyzésedből" amit ide írtál, full felkészült vagy, nagy meglepetés nem fog érni.

"Miért mondja a legtöbb kutyás, hogyha elpusztul a kutyája, többé nem kell kutya, mert nagy nyűg, felelősség?"

Aki ezt mondja, nem szerette igazán(szerintem). Aki szerette, és még se akar többet, az mögött inkább ez állhat:

Minden kutya más, és más. Az egyiknek az erőssége, a másik gyengesége, és fordítva. 10+év(ennél kevesebb is) elég, hogy borzasztóan hozzánőjön az emberhez. Nagyon tudnak hiányozni az elvesztett társak, akikkel már szimbiózisba éltél, majd egyszer csak leesik, hogy soha többet nem fordul be a ház sarkán, soha nem sétáltok együtt, soha nem simogathatod meg. Ami természetes volt idáig az szertefoszlott, és még jobban kívánod az elérhetetlent. Egy életben nem lesz két egyforma kutyád.

Amiben igazat adok, hogy nagy nyűg, felelősség, pénz, de 100x adják vissza, persze csak annak aki szereti őket.

Ez pont erről szól: Egy vicces kis összefoglaló.

https://www.youtube.com/watch?v=fi5enIw8Fm4

Amúgy szerintem azért mondják, mert bár szerették a kutyát, de már nem kezdenék elölről, mert azért energia, pénz és türelem kell egy kutya felneveléséhez és ahhoz, hogy együtt élj vele. Egy plusz felelősség. Kb. mint a gyerek. 60 évesen is szereted a gyerekeidet, örülsz, hogy vannak, de ha megkérdezel egy idős embert, hogy akar-e pici babát és kezdeni elölről az egészet, a legtöbben elszörnyülködnek és valami olyasmit válaszolnák, hogy "Isten ments! Én már túl vagyok ezen! Azt várom, hogy unokáim legyenek, annyi nekem bőven elég."

A kölyök kutya teljesen olyan, mint egy gyerek. Az első egy év a legnehezebb, utána már viszonylag könnyű a helyzet, ha rendesen lett nevelve és mindent jól csináltál. De, addig a szobatisztaságra nevelés,(pisi-kaki takarítás), szocializálás, falkasorrend felállítása, stb. sok energiát igényel+ akkor költesz rá a legtöbbet, hogy meglegyenek az oltásai, ivartalanítva legyen, beszerezd a kutya kellékeket stb. Egy kutya él normál esetben legalább 10 évet, de ha jó a genetikája és jól van tartva, akár 15-20-at is. (30 éves volt az eddigi világ legöregebb kutyája, de az nagyon extrém) Amúgy az azért nem igaz, hogy nem lehet utazni mellettük, csak rá kell bízni őket valakire. Végső esetben is ott a panzió, ha nagyon nincs ismerős, szomszéd, aki etetné addig.

Mondjuk arra kell számítani, hogy a "gyereknek vett kutya", az tulajdonképpen a szülő kutyája lesz, mert remélem senki nem feltételezi, hogy a gyerek fogja nevelni, etetni meg ilyenek. A gyerekek legfeljebb besegítenek ebben-abban, de az érdeklődésük azért általában nem szokott kitartani a kutya élete végéig. Ha meg elköltöznek, akkor rendszerint a szülőknél marad a kutya. Szóval első sorban a szülőnek kell eldöntenie, hogy akar-e kutyát.

Van akit ezek a dolgok nem zavarnak, mert nagyon szereti a kutyákat, de van akinek ezt elég egyszer megtapasztalnia és többet nem kér belőle.

Azért mondtam , hogy soha többet nem lesz kutyám, mert akkora fájdalom volt mikor elveszítettem, hogy úgy éreztem nem akarom még egyszer ezt átélni.

Aztán mégis itt van kettő..

Minden hátrányt leírtál, mindent tudsz.

Kicsit olyanok, mint a kisgyerekek (ha kölyköt fogadtok örökbe), vagyis nevelni kell.

Az eleje nehéz, mert bepisil, rág, akármi. Nálunk kb. másfél hónap után tudtak jelezni, ha pisilniük kell, de ez kutyafüggő, hogy ki mennyire tanulékony.

Nem bántam meg, hogy lettek kutyáink.