Kedves kutyabarátok és gyakorlott kutyatartók, tudnátok nekem fajtát javasolni?

Szia!

Nem sok tapasztalatom van a kutyatartás terén. Viszont a tacskók nagyon jófejek. Nem feltétlen nyugodtak, de okosak, fogékonyak az új dolgokra, barátságosak. És persze figyelnek mindenre maguk körül, tehát jó házőrzők is.

A vizslák is aranyosak, később, ha gyereket szeretnél, mellé is tökéletes barát. A boxer szintén.

A spánieleknek a fülükkel szokott baj lenni, és kutyakozmetikushoz is kell hordanod, ezért nem ajánlom ezt a fajtát.

Arra majd figyelj oda, bármilyen kutya mellett is teszed le a voksodat, hogy ne csak konzerv- vagy száraz táppal etesd, hanem pl. párolt zöldségekkel egészítsd ki a kajáját. Ha nincs kedved/időd mindig kis adagokban elkészíteni ezt, természetesen le is fagyaszthatod későbbre.

Nézz utána annak is, hogy mit nem szabad nekik adni (pl. hagymaféléket stb.).

Ha sétáltatod, a nyakörv helyett szerintem inkább hámmal tedd.

Semmiképp ne kösd meg otthon a kutyát. Nem érdemes. Ha kénytelen vagy elzárni, akkor valami kennel-félét alakíts ki majd számára.

A meleg időszakban pedig biztosíts neki árnyékot, folyadékot.

Amikor elér egy biz. kort (fél-egy éves) a kutyus, érdemes elgondolkodnod az ivartalanításán is. Állítólag megelőzhetők így különböző betegségek.

Az állatorvos biztos tájékoztatni fog a védőoltásokról.

A saját háziorvosodtól pedig érdeklődd meg, be kell-e adatnod magadnak is valamilyen oltást, ha állattartó vagy. Mert én úgy tudom, hogy igen.

Nem hiszem, hogy ok nélkül bárkit bántana egy kutya. Valószínű, hogy korábban vele is csúnyán bántak, ezért vált bizalmatlanná a rokonoddal szemben. Nevelés kérdése ez is.

Szia!

Lassan 10 éve kutyázom, vadászkutyáim vannak, az egyik abszolút hobbi kutya, a másikkal obediencezünk, városi kutyás vagyok, rengeteg kutyás ismerőssel, ezek alapján tudom megosztani veled a tapasztalataim, remélem hasznosnak találod majd.

Ami szerintem a legfontosabb, talán még a kutyaiskolánál is fontosabb, hogy még mielőtt megérkezik hozzád a kutyusod olvass, tájékozódj minél többet, a kutyázás olyan, mint egy szakma, akkor lehetsz benne igazán sikeres, ha kellő tudással rendelkezel. Kiindulásnak Jan Fennel Kutyapszichológia című könyvét javasolnám, illetve én rengeteget tanultam Kyra Sundance 101 kutyatrükk könyvéből, ami a csalóka cím ellenére nem azért hasznos, mert kiváló cirkuszi kutyát faraghatunk a kedvencünkből, hanem mert az egész a pozitív megerősítésen alapul, szinte játszva tanítja meg, hogy hogyan tudsz a leghatékonyabban együttműködni a kutyáddal, ezért szerintem a legjobb módszer, ha elsősorban társat szeretnénk, nem egy kőkemény munkakutyát. Amit viszont kevésbé tartok mérvadónak az Caesar Milan munkássága, ezzel nem azt mondom, hogy ne lenne zseniális, csak, hogy ő sokszor inkább a "show" miatt csinálja, amit csinál, sok dolog egyáltalán nem úgy működik a valóságban, mint a műsoraiban, illetve az általa képviselt falkaelméletet is sok kutatás cáfolja már. Egy szó, mint száz, nekem a kutyanevelésben maximálisan a kondicionálás módszere vált be, ami röviden összefoglalva annyit jelent, hogy az általunk kívánt viselkedést jutalmazzuk (étellel, játékkal, simogatással, dicsérettel), a nem kívánatos viselkedést súlyosságtól függően vagy figyelmen kívül hagyjuk (pl. ha felugrál elfordulok, ha hisztizik ételért, játékért figyelemért, akkor csak azért sem kaphatja meg) vagy tiltjuk (általában szóval vagy korlátozzuk, hogy azt a viselkedést ne tudja folytatni). Ehhez azonban hozzátartozik, hogy az én kutyáim elég érzékenyek, alapvetően együttműködőek, lehet hogy egy makacsabb, függetlenebb természetű kutyához egészen más módszer kell, éppen ezért én elsősorban inkább könnyebb természetű fajtákat tudok javasolni.

A fajta kiválasztásánál az elsődleges szempont, hogy te milyen személyiségű ember vagy, illetve milyen az életmódod, általában igaz, hogy a könnyebben tanítható kutyáknak KELL is a tanítás, kb. napi fél-1 óra, amit érdemes a kutya képzésre fordítani. Emellett a mozgásigény kielégítése miatt fontos a te életmódod, ha egy nagy mozgásigényű kutya nem mozoghat intenzíven napi 1-3 órát lehet bármilyen jó természetű, a felesleges energiát rombolásban fogja levezetni.

Ha megvan a fajta, akkor pedig a legfontosabb egy jó tenyésztő felkeresése, nemcsak azért, mert csak így lehet egészséges kutyád, akire nem kell havonta horribilis összegeket költeni kezelés miatt, hanem mert csak akkor fogja hozni a fajtára jellemző személyiséget is, egy 30ezres, szaporítós golden retriver is simán válhat agresszívvé, kiszámíthatatlanná, mert csak a tenyésztők figyelnek arra, hogy mentálisan is ép, ne gyenge idegrendszerű kutyák kerüljenek ki a kezük közül.

És akkor a fajták:

Labrador: első kutyának szerintem a legtökéletesebb fajta, alkalmazkodó, gazdacentrikus, nagyon könnyen tanítható, illetve a te szempontból még előny lehet, hogy egy nagyobb fekete labrador igazán tekintélyt parancsoló megjelenéssel bír, bár alapvetően barátságos, nem teritoriális, így simán lehet, hogy beengedi a betörőt is (de a mai világban szerintem egy hobbi kutya sem képes komoly védelmet biztosítani, ha be akarnak törni bármilyen kutyát megmérgeznek, lefújnak sajnos). Hátránya, hogy viszonylag nagy a mozgásigénye, napi 1-2 óra intenzív mozgást minimum igényel, de mint írtam alkalmazkodó, ha pár napig nincs időd vele annyit foglalkozni nem ássa fel az egész kertet, ha amúgy megfelelően van nevelve. A legnagyobb hátrány, hogy nagyon túltenyésztett, a kifejezetten show vonalas kenneleket nem is érdemes nézni és inkább a kevésbé népszerű fekete színváltozatot javaslom, a csokibarna bizonyítottan hajlamosabb epilepsziára. A golden habitusra hasonló, csak még durvább a túltenyésztése, nagyon utána kell érdeklődni, hogy melyik tenyésztőnek vannak még rendes goldijai.

Vizsla: kicsit makacsabb, öntörvényűbb, mint a labi, a mozgásigénye is nagyobb, könnyebben túlpörögnek, ha nincsenek lemozgatva, a közhiedelemmel ellentétben bizalmatlanabb is az idegenekkel, mint a labi, nehezebb lekenyerezni, ezért házőrzés szempontjából talán jobb választás, de annak ellenére, hogy van vizslám én első kutyának inkább a labit javaslom.

Szetter: a három közül a legsimulékonyabb, legérzékenyebb fajta, nagyon könnyen ráhangolódik a gazdi érzelmeire, habitusára, viszonylag könnyű nevelni, mert alapvetően konfliktuskerülő és amiről egyszer letiltod azzal inkább többet nem is próbálkozik, ez azonban ritkán hátrány is tud lenni, ha keményebben szólsz rá, akkor visszahúzódik és semmivel sem tudod rávenni az együttműködésre. Saját tapasztalatom még, hogy egy kicsit "hangulatfüggő" is velük dolgozni, ha nem tudod felkelteni az érdeklődését, nem tudod "eladni" neki, hogy jó dolog ülni, feküdni, akkor inkább játszani akar, szóval kicsit szeleburdibb az első kettőnél. Úgy lehetne pontosan összefoglalni, hogy egy szettert csak arra tudsz megtanítani, amit te is igazán szeretnél, hogy tudjon.

Fontos, hogy a vadászkutyák nem területőrzésre lettek tenyésztve, ezért a teritoriális viselkedés szinte teljesen hiányzik az ösztönkészletükből, viszont jó jelzőkutyák lehetnek, aminél többet szerintem a legtöbb esetben nem is lehet várni egy kutyától. Ha ennél mégis komolyabb célod lenne, akkor azt őrző-védő képzéssel lehet elérni, azonban nagyon fontos, hogy jó kiképzőket találj, sajnos a legtöbb helyen, ahol tapasztaltam őv-t, ott csak arra tanítanak meg, hogy hogyan hergeld addig a kutyádat, hogy támadjon, arra nem, hogy hogyan állítsd ezt le, így sokszor sikerül egy közveszélyes kutyát kinevelni. A jó őv tanfolyam kiválasztásánál szerintem irányadó, ha a kiképzőnek van IPO vizsgás kutyája, ott ugyanis van őrző-védő rész és természetesen le is kell tudnod állítani a kutyát, ami még közel sem 100% garancia, de aki ilyen tudás nélkül vág bele őrző-védő oktatásba, arra biztosan nem bíznám a kutyám képzését egy olyan sportban, ami ilyen felfokozott ösztönökre épül.

De egyébként ha csak a biztonságérzet miatt fontos, azt bármelyik kutyának meg lehet tanítani, hogy vezényszóra ugasson (lásd 101 kutyatrükk könyv :)) és egy labrador vagy egy gordon szetter mély, öblös ugatása szerintem elég meggyőző tud lenni.

A vadászkutyákkal ellentétben a juhászkutyák területvédők, ezért egyébként őrző-védőben is jobban jeleskednek, mint a vadászkutyák és házőrzésre is alkalmasabbak.

Német juhász: az egyik legtúltenyésztettebb fajta, itt teljesen szétvált a show és a munkavonal, előbbiek betegesek, ferde gerincűek, nagyon könnyen alakul ki náluk diszplázia és az idegrendszerük sem a legjobb. A munkavonalasak is viszonylag nehezebb természetűek, határozott gazdit igényelnek, különben könnyen maguk döntenek arról, hogy mit tartanak veszélyesnek, illetve ha nincsenek napi szinten mentálisan és fizikailag is fárasztva hajlamosak szökni, rombolni, kezelhetetlenné válni.

Belga juhász: 4 fajtája van, a malinois nagyon erős munkakutya, ezt első kutyának nem is javasolnám, viszont a többi ha érzel magadban elég kitartást jó választás lehet, a lényeg itt is a határozott, következetes nevelés és a rendszeres foglalkozás. Ők ritkábbak is, jelenleg nem veszélyezteti a túltenyésztés problémája.

Svájci juhász: a németjuhászból lett kitenyésztve, de még mielőtt tönkretették volna a fajtát, így a svájci szép egyenes hátú, hosszú lábú kutya, mivel új fajta egészségesebb is, bár pont ez hátránya is, hiszen lehet hogy még nincs feltérképezve az összes fajtára jellemző betegsége. Két svájcit ismerek, ők sokkal könnyebben kezelhetőek, mint a belga vagy a német juhász, viszont az emberekkel ugyanúgy bizalmatlanabbak, a saját területüket ösztönösen védik, ez azonban nagyon kevés ismeret az egész fajta jellemzésére.

A terriereket legyen az pitbull, airedale vagy yorki nem javaslom, öntörvényűek, makacsak, még a legelhivatottabb gazdi is sok nehézség árán tud csak engedelmes kutyát faragni belőlük, ugyanez igaz általánosságban az agarakra, beagle-ökre, de persze mindenhol vannak kivételek.

Én a tapasztalataim alapján a fentebb sorolt fajtákat tudnám javasolni, mindegyikkel van személyes tapasztalatom, ha részletesebben is érdekel írj nyugodtan, vagy reméljük lesznek itt olyan gazdik, akik nálam többet tudnak mondani :)

Bármilyen fajtát is választasz mindenképp beszélj több tenyésztővel, ők azok, akik igazán meg tudják mondani, hogy az adott fajta mennyire alkalmas számodra, illetve az alomból segítenek kiválasztani a hozzád legjobban passzoló kiskutyát is.

Eddig ez így elég tág, hogy kis-közepes testű, könnyen kezelhető kutyát szeretnél, ami azért őrzi a házat.

Annyit azért érdemes tudni a házőrzéses témáról, hogy a kutya a 21. században abszolút nem praktikus házőrző, ha valaki be akar menni, az be fog, csak előtte még a kutyádat is kinyírja. Nagyapáméknál falun két kis-közepes kutya van, plusz riasztó, de mire nagyapám felkelt a riasztóra meg a két kutya ugatására, a hátsókertből előrerohantak és elvitték a satut. Plusz sok kutya úgy őrzi a házat, hogy beenged, de ki nem. Másik véglet, hogy agyatlanul ugat és görcsöl mindenkire, aki csak el mer menni a kapu előtt. Én azt javaslom, hogy ne várj el túl sokat házőrzés terén, főleg képzés nélkül.

A helyedben a társasági kutyák között nézelődnék, őket ember társának tenyésztették, viszont nagyon meg kell nézni, kitől veszed, csak bejegyzett tenyésztőtől, szűrt szülőktől, törzskönyvvel, szerződéssel, garanciával szabad. Facebookos csoportokból, jófogásról meg egyéb ilyen helyeken, olcsón még véletlenül se, mert horror, amit a kistestű, népszerű fajták szaporítása alatt művelnek, kimeríti az állatkínzás fogalmát.

A társasági kutyákat viszont lakásba tenyésztették, kerti tartásra nem alkalmasak, így pedig napi 3-4 sétát igényelnek, új ingereket, szagokat, kutyabarátokat. Érdemes lehet körülnézni a környéken, hogy hol van kutyasuli/ovi, hogy a szocializációja rendben legyen. Sajnos falun nem túl toleránsak a kutyasétáltatókkal szemben, főleg mivel mindenki "házőrzője" ott őrjöng a kerítés mögött.

Konkrét fajták (nem mind társasági kutya!): Cavalier King Charles Spániel, show cocker spánielek (angol és amerikai), agarak (titpikus kanapékutyák, de rövidtávú sprintelésre szükségük van), bichonok.

Felkeresheted akár a fajtamentéseket is, az oda bekerült kutyákat rehabilitáció után adják ki, ha viselkedési/egészségügyi problémája van, arról tájékoztatnak, és egyébként tündéri kutyusok vannak ott is. Befogadott kutyáknál egyébként is van egy plusz kötődés, legalábbis én eddig ezt tapasztaltam.

A labrador természeténél fogva sosem lesz házőrző, még ugatni sem fog, sőt! :D Mindenki haverja.

A belgát kizárnám. Kőkemény munkakutya, és kezdőknek abszolút nem ajánlott. Nagyon brutálisak.