Miért hirdetik fals jellemzőkkel a gazdátlanokat?

Az általam ismert menhelyen pont az ilyen esetek miatt kötelező minimum egyszer személyesen is eljönni megnézni a kutyát, anélkül nem adják oda senkinek. Simán lehet, hogy egy-egy emberre rosszul reagál a (valószínűleg sok rosszat megélt, ezért nem teljesen kiszámítható) állat.

Hát, valahogy el kell szórni a problémás kutyákat is, főleg azokon a menhelyeken, ahol nem altatnak. Mi is ilyenben jártunk. Ha elég naiv hülyének látnak, pofátlanul belehazudnak a képedbe... én szó szerint elmebeteg kutyát kaptam :D Nem tudom, hogy a menhelyen mit csináltak velük, így utólag gyanítom, hogy nyugtatózták őket, mivel tudták, hogy megyünk, szóltunk előre. Mind olyan k va nyugodt volt, gyanús lehetett volna. A kiválasztott kutya még a próbasétáltatás során is valóságos angyal, pedig csak mi vittük ki, ott dolgozó nem volt velünk. Kicsit húzott ugyan, de más baj nem volt vele. Örült nekünk, örült a símogatásnak, cuki volt, dicsérték, viszonyléag fiatal, 4 éves, így elhoztuk. Otthon keződött a rémálom. Nem volt valami hálás a mentésért, konkrétan többet ránk sem bagózott, nem akart símogatást, nem akart játszani, 0/24 azon járt az esze, hogy hogy tudna megszökni. Teljesen antiszoc volt, séták közben őrjöngött mindenre és mindenkire, hajnalban kellett hosszú sétára és a futtatóba hordanom, mert nem lehetett másokkal összeengedni. Gondoljátok, hogy játszott? Csak próbált kimászni a kerítésen, egyszer talált is egy lyukat, alig bírtam visszahúzni, majdnem meglépett. Már a legelejétől bevetettem minden trükköt és praktikát, hogy felállítsam a falkasorrendet, engedelmességre neveljem, hogy szocializáljam kicsit, de már akkor látszott, hogy teljesen reménytelen... nevelgettem előtte otthon is kutyát, anyós elkényeztetett szőrpamacsát is ráncba szedtem, de ez a jószág... szobatisztának reklámozták, de ha ki kellett mennie, nem jelzett. Napközben, sok egészségügyi sétával nem is volt baj vele, de amíg aludtam, szó nélkül teleszarta a szobát :D Minket valósággal utált, bezzeg ha barátnőm átjött, annyira örült neki, hogy helyben össze is pisilte magát. Rengeteg dolgot írtam - és bocs, ha hosszú lett-, de valójában két hetet töltött nálunk a kutya. Azt se érte meg szerencsétlen, hogy kutyaiskolát válasszunk neki. Eltörte az ujjam, amikor a szomszéd pont akkor hozta le a kutyáját sétáltani, amikor hazaértünk. Én még észre se vettem őket, ő már őrjöngve kirobbant és a kapunak csapta a kezem a pórázzal. Szerencsétlen szomszéd sokkot kapott. Ezt még elszámoltam a magam figyelmetlenségének, de amikor lelopta a húst a pultról, erélyesebben rászóltam, nekem jött és a karomba kapott, akkor szedte össze a férjem és vitte vissza a fenébe. Még mi voltunk a szemetek, hogy cserben hagytuk szegény, jámbor kutyát, nem csinált ő semmi rosszat. Biztos mi nem fárasztottuk le eléggé (azt se tudtuk, mit kezdjük már vele, hogy mozogjon egy kicsit a sok szökési kísérlet között). Hangsúlyosan kiemeltem, hogy a kutya szökik és kerítésfétise van, mert akárhány kerítés mellett mentünk el, ő kényszeresen át akart bújni alattuk, így ne reklámozzák lakás/kerti kutyának, kertben nem fog megmaradni... ki gondolná, a minket szidó, szegénykutyuli facebook posztban már nagy betűkkel szerepelt, hogy csak kertbe engedik elvinni. Valaki megsajnálta, hazavitte. Nemsokára újra fent volt, meglepő módon.