Depressziós, szorongásos ember mellé milyen kutyát?

A jobbfajta menhelyeknél (ahol olyan kutyát adnak csak ki, ami egészséges, "stabilizált állapotú" a sok viszontagság után (tehát nem harapós)) meg fogják követeleni hogy látogassátok a kutyát mielőtt hazaviszitek. Ez mindenképp jó ötlet, hogy hozzászokjon a gondolathoz, és el is dől hogy tényleg vállal-e áldozatokat a kutyusért.

Ráadásul egy menhelyen egyszerre több kutyát is tud látogatni és megfigyelni, hogy melyikkel van valami kötődés.

Az is lehet, hogy megijed a felelősségtől, de szeretne azért kutyázni - akkor talán oda jelentkezik állagondozónak.

Én semmiképp nem vennék neki kutyát, ha ő nem akar (vagy legalábbis csak úgy vennék, ha ő nem akarná a kutyát akkor a kutyit megtartom magamnak.) Amúgy ezt lehet, hogy tenyésztővel is meg lehet beszélni mert ők ha minden igaz visszaveszik a kutyát (sőt menhelyekkel is van próbaidő). Szaporító viszont nem fogja visszavenni, ha ilyentől szerzitek be és nem válik meg akkor szokták kidobni :(

Nekem csak 1 kérdésem lenne: ha nem válik be és a tesód nem gondoskodik a kutyáról, akkor mi lesz vele? Vissza-bekerül a menhelyre? Ezt is érdemes átgondolni, mert érző lény, nem egy használati tárgy.

Bele kell kalkulálni, hogy ha nem válik be, akkor utána neked/nektek kell gondoskodni a kutyáról.

Egyébként bemehetsz pl.egy gyepmesteri telepre is (pl. Illatos), nem fognak kötekedni, és a kutyával is jót teszel.

Normális tenyésztő szerintem nem fog adni nektek ilyen célra kutyát, pont a fentebb leírtak miatt...magánember még esélyesebb, de ők sem hiszem, hogy vissza tudják venni, ha mégsem vált be a "gyógykezelés".

Saját tapasztalatot tudok írni, bár én nem depressziós voltam, hanem "csak" nagyon zárkozott. Nem tudtam nyitni mások felé, lazán beszélgetni, már a szemkontaktus is komoly gondot okozott. Állatokkal mindig remekül kijöttem, velük felszabadult voltam. Lett egy kutyám, muszáj volt vele naponta többször is kimozdulnom, emberek közé mennem. Eleinte mindenki idegesített, már az is zavart, ha elhaladtak mellettem. Aztán szépen lassan elkezdtem nyitni, az idegen kutyások is köszöntek, sokuk leállt beszélgetni velem a kutyámról. A kutya jelenléte nagyon megnyugtatott, az ilyen csevegésektől mindig tartottam, de egyből meg volt a közös pont, a téma, utána pedig sokkal magabiztosabbnak éreztem magamat. Ma már szinte bárkivel szívesen beszélgetek, nem húzok falat magam köré, nem aggódom mi lesz ha a másik beszélgetést kezdeményez. Sokat köszönhetek a kutyámnak.

Azt viszont hozzá kell tennem, hogy bizony sokszor erőt kell vennem magamon, mikor fáradtan haza érek, fáj a fejem és még sétálni kell. De amint átlendülök rajta, megéri. Sokkal jobb a parkban kikapcsolódni, mint otthon a kanapén heverészni. Kérdés, hogy a testvéred is képes- e erre, van-e elég felelősség érzéte, hogy hóban, fagyban, hulla fáradta is kimozduljon, vagy inkább csak lerázná a kutyát, mert ez túl megerőltető számára. Utóbbi esetben a kutya felejtős. Hosszú távon mindkét fél szenvedni fog.

Depressziós szorongásos kitudja mibajom van...

Van 2 kutyusom egy menhelyi, és egy keverék utcáról befogadott kutyus. Vannak napok mikor megindulunk 3asba sétálni elbírom hagyni a 4 falat..

Stressztréninget javasolnék, vagy felkeresni más orvost példáúl: ha hasigond gasztroenterológust.

Kertesházunk van nagy telekkel, mind2 kutyám játékos ha nem bírok elindulni az udvarba fárasztom őket, illetve a kertbe. Így nehezebben fáradnak..jobb lenne nekik a séta..de egyszerűen nem bírok elindulni.. Vannak jobb napjaim akkor megyünk megállás nélkül, de a kutyusoknak kell a séta, én törekszem csak nem mindig sikerül. De ők mindig mellettem vannak, lelkileg feltöltenek ezért vannak jobb napjaim mikor eltudok indulni.