Ilyen helyzetben inkább ne tartsak kutyát?

Nyugodtan válassz magadnak olyan kutyát, amelyik neked tetszik, amit a pénztárcád elbír, és a lakás nagyságához is igazodik. Ez azt jelenti, hogy kislakásban (35-40 m2) nagytermetű kutya nem való. A kutya a depresszióból téged ki fog hozni, mert rendszeres közös foglalkozás kell, úgymint etetés, sétáltatás, játszás, stb, ezek mind lefoglalják a gondolataidat, cselekvésre bír, és rengeteg szeretetet ad mindkettőtöknek.

Kutyát lehet választani apróhirdetésekben ingyen elvihetőt, ezek nem fajtatiszták (a fajtatiszták 30 ezer forinttól kaphatóak), és menhelyről hozottat, ahol az ivartalanítás költségét (15 ezer forint) kell kifizetni.

Az ingyen elvihető kutyát azonnal orvoshoz kell vinni, hogy megkaphassa a kötelező oltásokat, a bolhaírtót és a féreghajtót. Egy olyan emberrel válaszd ki a kutyát, aki ért hozzá, lássa személyesen ő is.

Sok sikert!

Kinek nincs hangulatingadozása, vagy legalább egy enyhe depressziós időszaka 15 év alatt amire egy kutya az ember társa lesz. Nyugodtan válalj be egy kutyát. Csökkenti, adott esetben teljesen meg is szünteti a depressziót. Terápiás kutyát venni, kiképezve nem tudsz, azt neked kell kiképezni hozzáértők segítségével. Több kutyasuliban is foglalkoznak ilyennel.

Egy alacsony energiaszintű, nem domináns kutyával nemlesznek rangsor problémák már minimális következetésség mellett sem. Ezért egy felnőtt kutya menhelyi örökbefogadást javaslom, a kölyök mindig lutri előfordulhat, hogy nagyobb kihívás elé állít mint amivel elbírsz. Ha megfelelően választasz bőven elég lesz amennyit nyújtani tudsz. Az egyik kutyám nekem is olyan, hogy a legfontosabb szükséglete, hogy feljöhesen melém a kanapéra és simogassam miközben alszik.

TAPASZTALAT:

Depressziós pánikbeteg vagyok nagyon rég óta.

Észrevettem, hogy ha állatot tartok, legyen az kutya macska rágcsáló stb..

KIFEJEZETTEN JÓT TESZ!

esélyed sincs elhagyni magad, mert az kutyát etetni kell, sétáltatni kell, foglalkozni kell vele. Ráadásul mivel a figyelem középpontjába a kutya kerül, olyan helyzetekbe is könnyebben helyt állsz mint pl emberek közé menni. Én csak ajánlani tudom, persze rengeteg időt kell rá szakítani és türelem is kell jócskán.

Ha kutya van, hiába vagy oda lelkileg aznap, őt akkor is el kell látni. Nem csak a kutyának jó, hanem kifejezetten jót tesz az ilyen szorongásos betegségek ellen is.

Hali, én hasonló cipőben járok, azzal a különbséggel, hogy nem vagyok diagnosztizálva, és már nyolc éves a kutyám, amikor magamhoz vettem, még nem voltak problémáim.

Azon kívül, hogy szorongok, néha nekem is nehezemre esik suli után felállni és kivinni másfél-két órákra, ezért sokszor indulunk úgy, hogy csak húsz percre, de végül mindig kint maradunk minimum egy órát. Rám kifejezetten jó hatással van, hogy kettesben, csöndben sétálgatunk, trükköket tanítok neki, látom a szemében a boldogságot. Egy hatalmas rétre járunk ki, de ha jó idő van, leviszem fürödni, vagy ha jobban vagyok bemegyünk szocializálódni a városba, ahol több kutya van. Az egyik legjobb barátnőmet is a kutyák révén ismertem meg, velük is gyakran sétálunk.

De nehezebb napokon kifejezetten nem könnyű, amikor legszívesebben csak aludnék és nem szólnék senkihez, vagy annyira feszült vagyok, hogy a falba verném a fejem, nincs kedvem semmihez.

Ha tényleg nem akarok sehova menni, általában a kertben gyakorlunk, dog dancing koreókat rakunk össze, így nekem nem kell kilépnem a kapun, ő meg nem érzi annyira a foglalkozás hiányát. (Nyilván a kertben élés hosszútávon sehogy se jó.)

Egy rokonomnak kifejezetten orvosilag ajánlották az állattartást, mert sokat segít, hogy ne a problémáin pörögjön és egy másik élőlény gondozása és a vele való kapcsolat segít a depresszión.

De minden eset egyedi. Ha valakinek olyan betegsége van, hogy bekattan és 10 percig késsel rohangál, hogy kinyírjon mindent, ami szembejön, akkor nem lenne jó neki állat. Érdemes orvossal, pszichológussal konzultálni erről.

Én nagyon durván szorongok, és vannak kisebb depressziós időszakaim.

Ha valamit magamnak kell megcsináljak vagy elintézzek, akkor az sokszor nem sikerül - előbbinél energiám, utóbbinál bátorságom (szociális fóbia) nincs hozzá.

De ha valaki másnak kell csinálni valamit (mondjuk egy barátom elfelejt kecsapot kérni a krumplihoz a mekiben) akkor gond nélkül felpattanok és odamegyek.

Van egy ilyen "kiskapu" az ilyen dolgoknál. A kutya épp ezért lehet hatalmas segítség - persze a társasága és a szeretete mellett - mert erőt adhat azokban a nehéz időszakokban is.