Ilyen helyzetben inkább ne tartsak kutyát?
válasza: válasza:Szerintem ha csak ennyi a gond, akkor nyugodtan tarthatsz. Még segíthet is rajta, mint egyfajta terápiás állat :) (még ha nincs is kiképezve, érezni fogja amikor magad alatt vagy, és segít javítani a hangulatodon)
Az, hogy mennyire vagy felelősségtudatos, azt csak te tudod. Lehet, hogy a kutya miatt még a legrosszabb napjaidon is képes leszel összekaparni magad a padlóról, mert "Morzsinak szüksége van rám!"
Meg persze ott vannak a barátaid is, akik vállalják a sétákat, szóval no para.
Én úgy gondolom, hogy nyugodtan.
Veled kapcsolatban csak annyi: Jársz pszichológushoz? Én nemsokára fogok menni, ott segítenek.
válasza:A terápiás kutyákat nem azért képzik, hogy depressziós emberkéknek adják el őket.
Mindenesetre én nem ajánlanék semmilyen kutyát, amíg ilyen kiszámíthatatlan vagy.
Egy kisállat pontosan olyan, mint egy gyerek. Óriási felelősség. Ahogy a gyereket sem lehet mindig lepasszolni valakinek, amikor épp padlón vagy, úgy a kutyát se.
Könnyen mondják a rokonaid-barátaid, hogy foglalkoznának a kutyával, amíg te éppen küzdesz önmagaddal, de ez azért nem fog ilyen könnyen menni. Nekik is van életük, programjaik, munkájuk, stb.
Bármit is ígérnek most, akkor sem fognak tudni MINDIG ugrani neked, és X időre bevállalni a kutyádat.
Van egy barátnőm, ugyanolyan problémákkal küzd, mint te. Ő is bevállalta a kutyát "olyan régóta szeretnék" meg "hátha segít rajtam" alapon.
A kutya szerencsétlen amúgy is meg volt még illetődve az új környezetben, és akkor kapott egy totál határozatlan, lelkileg instabil gazdit, emiatt még többet rosszalkodott és rombolt, pedig a kölyökkutyát amúgy is hiperaktívak... Ennek következtében barátnőm is teljesen kiborult, meg a kutya is. Baromi nehéz volt neki új gazdát találni, és kiheverni a csalódást.
Ja, és nem napi 1 óra vagy 2 óra foglalkozás kell ám egy kutyának, hanem folyamatos. Ahogy hazaérsz a munkából, ő várni fog. Etetni kell, itatni kell, chipeltetni, oltatni, ivartalaníttatni, orvoshoz vinni ha beteg vagy megsérül, naponta 2x sétálni, játszani, simogatni, fésülni, beszélni hozzá...
Egy kutyánál nem lehet azt bejátszani, hogy most hagyjon békén X órára, mert nincs kedved hozzá, mert éppen rád jött a depresszió. Ha te lelki beteg vagy, a kutyád is az lesz, mivel ÉRZI a te nyűgödet. És egy kutyus ebbe akár bele is pusztulhat.
Persze lehet, hogy jól sülne el a dolog, és végül a kutya kirángatna téged a depresszióból és minden happy lenne.
De mi lesz, ha nem? Mi lesz, ha pár nap után te is rájössz, mennyi munka és felelősség egy kutya, pláne egy kölyök, és csak még rosszabbul fogod érezni magad?
Akkor majd pár hétig kínlódsz a kutyával, aztán te is továbbpasszolod?
Szerintem először inkább tedd rendbe magad, ha nagyon kutyázni akarsz, inkább járj ki menhelyekre önkénteskedni, sétáltatni, játszani a kutyusokkal. És ha majd egyszer pár év múlva eljutsz odáig, hogy rád lehet bízni egy háziállat gondozását, akkor legyen sajátod.
válasza:Nem gondolhatjátok komolyan, hogy ilyen alapon vállaljon be kutyát (ami 10-20 évre szól, csak mondom), hogy majd a haverjai úgyis leviszik sétálni, ha neki épp nincs kedve... nyilván otthagynak majd csapot-papot és rohannak át minden másnap a kérdezőhöz megsétáltatni a kutyáját, amíg ő a kanapén agonizál... Elég ciki, ha valaki ezt elvárja a barátaitól.
Kb. mintha szülnél egy gyereket, és természetesnek vennéd, hogy majd ha nincs kedved hozzá, akkor valaki átjön és foglalkozik vele helyetted...
válasza:Nincs olyan ember, aki 100%-ban a nap 24 órájában stabil mentálisan.
Én sem vagyok az, mégis minden tréningen teljesen összeszedem magam és kizárom a világot. :)
Nagy segítség ebben a kutyám (1 éves), mert nem engedi, hogy ne koncentráljak rá.
válasza:Köszi a válaszokat!
Kicsit pontosítanék pár dolgon. Az hogy magamba roskadok nem azt jelenti hogy a kanapén agonizálok, vagy hogy két üveg vörösbor elfogyasztása után a kádban George Michael számokra vágom az ereim. Utcán vagy emberek között viszont nem tudok ilyenkor 20-30 percnél tovább meglenni. De ezek az alkalmak egyáltalán nem kétnaponta jelentkeznek :D (Legutóbb úgy 3 hete volt ilyen) A kutyával otthon foglalkoznék, szellemileg lefárasztanám, játszanék vele, még az eü séták is beleférnek, de a napi 1,5-2 órás hosszabb sétát nem tudnám végigcsinálni ilyenkor. Erre vállalkoztak a barátaim, családtagjaim, teljesen maguktól. Nem várom el tőlük egy percig sem, a feltételezést is visszautasítom. Illetve rendszeresen járok pszichológushoz, kezelem a betegségem, szóval ez a kényszerhelyzet hogy másokra kéne hagyatkoznom sem tartana 10-20 évig. Én legalábbis pozitívan állok hozzá, szerintem pár hónapon/éven belül ki tudok lábalni ebből. Már így is sokat fejlődtem
Kérlek ne vegyétek úgy hogy mindenkinek ellen akarok mondani aki azt mondja hogy így nem való még nekem kutya (a második vagy talán harmadik válaszoló például tök korrekten elmondta hogy szerinte még miért nem érdemes kutyában gondolkodnom), tényleg csak pontosítani szerettem volna hogy tisztábban lássátok a helyzetet.
válasza:Szerintem ebben nem lehet neten tanácsot adni, mert ez a te egyéni állapotodtól függ. A pszichológusod tanácsát kérd ki, illetve már a kezdetektől kérj olyan állatorvostól vagy trénertől tanácsot, aki tényleg ért a kutyák lélektanához - mert nem csak arról van szó, hogy a kutyát le kell vinni sétálni, de megérzi a hangulatingadozásaidat, és attól függően, hogy ez mennyire kerít a hatalmába, illetve mikben nyilvánul meg, hatással lehet a kutya szellemi fejlődésére és nevelésére is - aztán lehet, hogy lesz egy olyan kutyád, akinek miattad lesznek viselkedésproblémái és miattad lesz neurotikus.
De az is lehet, hogy jó hatással lenne rád a kutya. Ezt csak az egyéni eseted átgondolásával lehet eldönteni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!