Szerintetek bevállalja tok még egy kutyát?

Kezdem a legelején. 8 éves koromban kaptam a kutyámat. Akkor még az előző házukban éltünk, majd elköltöztünk egy másikba, ami az előzővel ellentétben sorház volt, sok lépcsővel, kb.10 m²-es kerttel, így a kutyáinkat (az első kutya mellé jött egy második is, ő idősebben került hozzánk, már jópár éve elpusztult), inkább otthagyták az előző háznál, ami hobbiként szolgált, illetve amíg élt a dédim, ő beköltözött oda. Naponta többször jártam át én Apummal, tesóimmal. Tanítottuk sétáltattuk a kutyákat ha nem is naponta, de heti min.3-4 alkalommal. Az első kutya 2004-ben jött(pár hónapos volt) 2008-ban költöztünk el. A dédim 2012-ben halt meg. Azóta én is, tesóim is idősebbek lettünk, naponta jártunk velük sétálni, kutyás társaságba stb. Tudom, nem ez a legjobb tartási mód, de még mindig jobb életük volt, mint a legtöbb kutyának. Télen fűtött mellékhelyiségben aludtak például, egész jó tápot ettek, volt velük foglalkozva, mint írtam. Majd az idősebb kutya elpusztult, ez 2013-ban volt,, halála után kkerült hozzánk a másik kutyánk, aki egy akkor

kb 1. éves labrador-vizsla keverék volt. Ő azóta is nagyszerűen van. A séták ezután is megvoltak, sőt az új kutyával Apum legvizsgázott, jár vele vadászni. Ezután 2015-ben egyetemre mentem, alatta dolgoztam, szülőváromban helyezkedtem el, szüleimtől nem messze. Szerencsére könnyen találtam állást, illetve bérlek egy kis kertes házat a város külperemén.

A kutyákat (mivel úgy gondolom, hogy jobb nekik itt, mint a lakatlan telken, bár hangsúlyozom, van velük foglalkozva), magammal hoztam.

Mivel mindig is nagy kutyás voltam, így örökbefogadtam az új házba költözés után 2-3 hónappal egy nj-mali mixet, a környező gyepmesteri telepről. Régi álomkutyám mindkettő, vele azóta is öv-zek, illetve ipo-zunk. Ezután az nj-mali mix után a Jófogáson találtam egy (cigányoktól, tartási körülményeket inkább nem firtatom, gondolom el tudjátok képzelni) hoztam el a 4.kutyámat, aki egy dobermann. Igen, hirtelen döntés volt, de nem akartam, hogy olyan emberhez kerüljön, aki hasonlóan körülmények között tartaná.

Szóval jelenleg az öreg keverékem elvan, nyilván már nem kifejezetten aktív, de korához képest kifejezetten jó állapotban van. A vizsla-labi mixet gyakran viszi Apum magával vadászni, de ettől függetlenül nálam él. Az nj-mali mixszel, mint írtam, öv-zek, aki ahhoz képest, hogy előtte nem volt képezve, baromi ügyes, remélem az év vége felé versenyre is eljutunk. A dobival már a szocializációnál egész jól tartunk, napról napra fejlődik. Ahhoz képest, hogy hogy viselkedett, amikor elhoztam tényleg nagyon igyekszik, jó esze van.

Szóval a probélmám:

Tudom, már így is van elég kutya, de... Szerintetek mennyire lenne "sok" egy 5.kutya? Tudom, az én döntésem, ezt nekem kell tudnom, de nyilván külső szemlélőként máshogyan vélekedtek erről, mint én. Napi séta megvan (egy erdős-mezős területtől nem messze lakom, szóval van hely kitombolni magukat).

Egyébként agarat szeretnék, egyszerűen beléjük szerettem :D azt gondolom, hogy nyugodtan el lenne egy ekkora falkában, hiszen alapjáraton nem egy hiperaktív kutyák.