Hogyan szoktassam le a kutyám a sírásról?

Sajnos kezd egyre akaratosabb lenni és ha valamit szeretne, akkor elkezd sírni, hisztizni, egészen addig, amíg meg nem kapja.

Ez leginkább a reggeli sétáknál zavaró, részmunkaidőben dolgozom és nem mindig ugyanakkor kezdek, ezért nincs egy konkrét időpont, amikor megyünk sétálni, de 8-9 óránál többet éjszaka nem kell kibírnia soha és általában ez működik is, mégis vannak olyan napok, amikor már órákkal előbb elkezd sírni, hogy ő már le akar menni. Sajnos semmi összefüggést nem találtam, hogy mi az oka annak, hogy egyik nap már reggel hatkor menne, máskor meg simán alszik reggel tízig is és nekem kell keltegetnem, hogy már menjünk sétálni, tehát nem az van, hogy mondjuk hétfőn hatkor megyünk sétálni és utána kedden is hamarabb ébredne, nekem teljesen esetlegesnek tűnik, hogy éppen mikor ébred előbb. A munkabeosztásom miatt jó lenne, ha én is jobban ki tudnám pihenni magam és a később kezdős napjaimon, illetve hétvégén tudnék kicsit tovább aludni, de ha szerintetek erre csak a következetesen betartott egy kijelölt időpont jelenthet megoldást ez még nem olyan nagy katasztrófa, meg tudom oldani, bár ha lehetne szívesen aludnék egy-egy órával többet.

De sajnos egyre több dologért sír, ha figyelemre vágyik éppen vagy ha az ennivalóját készítem, sőt újabban séta közben ha unatkozik, akkor is hisztizik, hogy adjak neki feladatot vagy labdázzunk. Pedig egyébként nincs elhanyagolva, napi 4-5 óránál többet nem tölt egyedül (amit egyébként teljesen jól visel, meglepő módon szeparációs szorongásnak semmi jele), reggel és este 2-2 órát sétálunk, reggelenként bandázunk egy csomó kutyával, délután a séta előtt minden nap tréningezünk, engedelmes és ügyességi feladatokat gyakorlunk, új trükköket tanítok neki, hétvégén agilityzünk, most hogy jobb az idő hétköznap is sokszor túrázunk és egyébként BH vizsgára készülünk, szóval alapvetően engedelmes, szófogadó, mentálisan és fizikailag is lefárasztott kutya.

Tudom, hogy hierarchia gondnak tűnik ez így elsőre, magam sem vagyok teljesen meggyőződve róla, hogy nem az, de a hisztit leszámítva igazi álomkutya, bármilyen helyzetből behívható, a jelenlétemben bármilyen élelmet megtagad, sőt múltkor, mikor a többi kutya elrohant egy macska után az enyémet kb. 10 méter távolságból tudtam fektetni és a falkaszellem ellenére se kezdett macskát hajkurászni a többiekkel, szóval ilyen helyzetekben eszébe se jut megkérdőjelezni az én döntésemet. Ha mégis valami rosszaságon kapom egy hangos szó elég, hogy letiltsam, szóval elég megalkuvó, egyedül a sírásnál nem, ha le akar menni sétálni addig hisztizik, amíg el nem kezdek öltözni, bárhogy kiabálhatok vele. Egyébként ivartalan kan kutya, ezért más kutyákkal sem volt soha semmi dominancia problémánk. Szóval létezik egyáltalán olyan, hogy csak egy problémánál jön ki az hogy nem én vagyok a falkavezér?

Azt is tudom, hogy ezt én rontottam el, van is egy elég erős tippem, hogy akkor, amikor még a szobatisztaságra neveltük, mert akkor mindig megdicsértük, ha jelzett, hogy neki ki kell mennie, tehát valahogy ekkor köthette össze, hogy sírás=séta. És tudom, hogy egy rossz beidegződést sokkal nehezebb kijavítani, de nagyon szeretném orvosolni ezt a problémát, mert azt látom, hogy nagyon rossz irányba haladunk és egyre több mindent akar hisztivel elérni, ezért nagyon hálás lennék minden nevelési tanácsért, nagyon nem akarom, hogy itt menjen el a kutyám nevelése.

A kutyasuliban azt tanácsolták, hogy hagyjam figyelmen kívül ha hisztizik, de sajnos panelban lakunk és itt nem tehetem meg, hogy vasárnap reggel hatkor hagyom visítani a kutyát, ha éppen ahhoz van kedve, így viszont szerintem egyre többször ráerősítek arra, hogy sírással elérheti, amit szeretne és ezt jó lenne valahogy megszüntetni, csak sajnos a figyelmen kívül hagyás a lakás miatt nem járható út.