Hogyan tudom megnevelni?

Ha titeket harapdál erélyesen szóljatok rá. A másik kutya úgyis szól neki,ha megunja.

Egyébként játszik még,mert baba. Ezen ne essetek kétségbe.

azért durva h megütöttetek egy kiskutyát. Meg az is durva, hogy azért nem akarjátok megütni mer akkor bedurvul...

Hogy a kérdéshez is hozzászóljak, szerintem ne próbáljátok meg leszoktatni, mert később problémássá válhat a kutya amiatt, hogy nem csinálhatja azt amit egy kiskutyának csinálnia kell. Viseljétek el még pár hónapig, aztán úgyis leszokik róla. Legjobb az ha tudomást sem vesztek az ilyen viselkedésről.

Nekünk 4 db staffink van. A "megütni nem szeretnénk"-el és hasonlókkal nem lehet nevelni ezt a fajta kutyát. Persze ne verd agyon, csak amikor harap üss az orrára, szólj rá, mert egyre durvább lesz, hiába játékból csinálja. Meg kell tanulnia, hogy te vagy az erősebb.

Vegyetek neki játékokat, mert ahogy nő a foga mindent szét fog rágni...

Már kis kortól meg kell mutatni neki, hogy mit szabad, és mit nem. Ez a fajta játék teljesen normális, de kell ismerned egy-két technikát a lehiggasztására, hogy

tudja, hol a határ,

gyakorolja az önuralmat, a várakozást, mert erre még rengetegszer szüksége lesz az életben.

Nevelni most is kell, de ez nem olyan bűn, amit veréssel kell megpróbálni elfojtani.

A fájdalmat (ha nem csak idegesítő a kölyök játéka) úgy kell jelezned felé, hogy érthető legyen a számára: egy magas hangú, átható jelzősikkantás, és a játék felfüggesztése. Így lehet megmutatni, hogy mekkorát haraphat.

Két fegyelmező módszert tudnék hirtelen ajánlani.

Sokkal hatásosabb (és megfelelőbb reakció) az azonnali elzárás, amíg le nem higgad. Minden ilyen alkalommal. Ha kell, 40x is játszd el vele egymás után, aztán a következő alkalommal ugyanekkora kitartással, amíg fel nem fogja az üzeneted, vannak nehéz esetek, de egy sincs, amelyik reménytelen lenne.

Olyan helyre zárd el, ahova nem kell utána menned rendreutasítani, ha például az ingóságaidat pusztítja. Ugyanis ilyenkor, bármennyire hisztizik, tombol, vagy sajnáltatja magát, nem nézhetsz rá, nem szólhatsz hozzá, higgadtan, következetesen kell kivárnod, amíg le nem nyugszik. Tedd közben a dolgaid.

Viszont itt van egy tipikus hiba, amit elkövetnek: a kiengedés. Ne legyél haragtartó, de a másik végletet se erősítsd: ne kezdd el pátyolgatni, ne is mutass lelkesedést a kutya iránt. Miután kiengedted egy parancsszóval, egy darabig (5-10 perc legyen meg) ne is vegyél róla tudomást.

A másik jó módszer az „erőfitogtatás”, amit a kutyák is használnak egymás közt. Amikor túlpörög, és fékezhetetlenné válik/eldurvul a játék – szintén minden egyes alkalommal, következetesen.

Ilyenkor a nyakánál fogod meg (nyakörv), és a hátára fekteted. Nem kedveskedve, szelíd mozdulattal, mint amikor a hasát akarod simizni, hanem erélyes, határozott, dinamikus mozdulattal, ezután pedig ki kell tartanod őt ebben a helyzetben, amíg be nem hódol: ilyenkor ellazul, és magától fekszik tovább.

Fontos, hogy ha már így utasítod rendre, akkor nem engedheted, hogy kivonja magát ebből a pozícióból, akármit csinál is (biztosan ellenkezni fog, akár erősebben is odakaphat, hogy megszabaduljon tőled, de ne dőlj be a hisztijének!). Vasmarokkal kell tartanod, de csak annyi erőt szabad belevinni, amennyi szükséges, úgyhogy általában cseppet se fájdalmas, csak kényelmetlen és kellemetlen. Elég bravúrosan próbálhatnak kiszabadulni, úgyhogy a helyes technika: nyakörv az egyik kézben, trükkösen kitérve a harapások elől, mellkason a másik kéz, hogy kompenzáld a csavaró mozdulatait. Amelyik kutya komolyabban harap, annál én a tenyerem a fej pofarészére szoktam tenni, elfordítva a fejét oldalra.

Miután lenyugodott, beletörődött, még hagyd feküdni úgy egy percen át legalább, ne engedd felkelni, tartsd meg ebben az ellazult, behódoló állapotban, ha kell, kezdd újra, amíg meg nem érti: itt te vagy az, akit a többieknek követnie kell. Majd parancsszóval hagyd elmenni.

Nagyon fontos: egy kiképzés(i módszer) sem lehet eredményes (hosszú távon), ha nincsenek kielégítve a kutya alapszükségletei, ebben az esetben a rengeteg inger, és a sok mozgás, fajtárssal és gazdával egyaránt. A problémát MÁS OLDALRÓL is kezelned kell: kezdeményezz kontrollált játékot vele (labda, stb., amit csak kitalálsz), és járj el vele sétálni! Nem szabad CSAK fegyelmezni, hiszen az majdnem hogy terror, árt a kutyának, torzít a személyiségén, hiába kap babusgatást, szüksége van a szabályok mellett élményekre és foglalkoztatásra is. A szeretet nem elég.

Nem tartom célravezetőnek, hogy fajtákra összpontosíts, neked egyedül A kutyára kell koncentrálnod, nincs mentség egy fajtánál sem a viselkedésére, és a kiképzési módszerek sem fajtáknak szólnak.

Nem hinném, hogy az amstaffot keményebben kell fogni, mint bármely más fajtát, minden kutyánál ugyanarra a problémára ugyanazok a módszerek léteznek, és minden probléma előfordul bármely fajtánál, ezért ne hallgass azokra, akik egyből ráállítanának egy stílusra, csak annyira kell keményen fellépned, amennyire az adott probléma intenzitása azt megköveteli.

A bernidről most nem írnék, mert így is hosszúra nyúltam.

Remélem segíthettem. Ha bármilyen kérdésed van, szívesen válaszolok.

Az amstaff kemény kutya, kemény nevelés kell neki. Valóban nem szabad ütni-verni (ahogy egyetlen fajtát sem), de nagyon határozottnak kell lenni. Abból indulj ki, hogy ne engedj meg neki olyat kölyökkorában, amit felnőtt korában sem fogsz. Ilyen például a harapás.

Ha harap, kapd el, szorítsd össze a száját és eréjesen szólj rá: "Nem!, Pfuj!, Nem szabad!"

A kutyák nem a szavakat értik, hanem a testbeszédedből és a hangsúlyból értenek. Ne abból indulj ki soha, hogy édes kis kutya. Gondolj arra, hogy egyszer hatalmas erővel bíró kutya lesz, akinek a tartása csak akkor biztonságos, ha feltétel nélkül hallgat rád.

Ha jól emlékszem, mi egy összecsavart újsággal, a rotink orrára koppintottunk. Nem erőből, mert nem verni kell, csak figyelmeztetni, hogy mit nem szabad.

A berni pásztor meg azért nem bánja, mert a másik egy kölyök. Egy butuska kölyköt nem fog bántani.

De hogy mi lesz ha megnő a staffordshire?

Hát a kutyák lerendezik egymás között a rangsort, de előfordulhat, hogy néha földhöz csapják egymást.

Azzal, hogy a másik kutyát piszkálja, nem kell foglalkozni, az a kettejük dolga. Majd a berni szépen helyre teszi a kicsit, ha már túl sok neki.

Ahogy megvannak az oltások, vigyétek napi szinten emberek, kutyák közé, vagy akár kutyaoviba is. A staffinál nagyon fontos a kiskortól elkezdett intenzív szocializáció, különben nagy bajok lesznek felnőtt korára, elsősorban a kutyák irányába.

A másik kutya majd intézi, ahogy előttem mondták. Olvasd el ezeket: [link]

Az oldalon amúgy sok amstaffos témát találsz, és a fórumban segítenek neked tapasztalt amstaff gazdik.

Szigorú és következetes nevelés kell neki, de pont ő az akit tényleg tilos agresszivitással nevelni. Ha belemész vele ilyen verekedős dulakodásba, akkor nagyon hamar rá fog jönni hogy erősebb nálad (ha nagyobb lesz). Addig jó, míg ezt nem tudja, lehetőleg soha rá se jöjjön.

Speciális kutyafajta, akit könnyű elrontani, ezért az elejétől nagyon tudatosan neveld.