Mi lesz az én kis "zizi" kutyámmal, ha megöregszik?

Van egy pumi-schnauzer keverék kutyusom, imádom, nagyon sokat foglalkozok vele napi szinten, hogy kellően letudjam fárasztani mentálisan, és testileg. Rengeteg séta, (nekem :)) neki futkorászás, tehát ami nekem 6 km az neki a duplája :) + labdadobókanállal lefuttatás apportírozás, nyáron napi szintű úszás, bonyolult trükkök, a lábamra/falra feltolatás-tól a hátrafelé szlalomig, az engedelmességi feladatok mellett. 4 éves, de semmit nem csökkent a mozgásigénye. Nagyon izgága kutyus, ha nem a menhelyen adtak volna neki nevet, akkor Zizinek hívnám :) Na szóval azon gondolkodok napok óta, hogyha megöregszik, és már nem fogom tudni mozgással levezetni az energiáit, mert már nem tud úgy menni stb, akkor depressziós lesz?, mit fogok tudni csinálni? Eddig csak, nyugodt flegmatikus kutyusaim voltak, és nem volt gond, ha csak fél órát sétáltunk, a 2 óra helyett, vígan eltespedtek a kanapén. Na ő nem ilyen. Van/Volt valakinek hasonló egész nap pörgő személyiségű kutyusa? Hogy oldottátok meg az öreg napjait, vagy addigra lenyugodott? El sem tudom képzelni, hogy miután a 2,5 órás séta/futtatás után hazaértünk, ne hozza a labdáját, hogy ő még játszani akar.

Köszi annak, aki végig olvasta!