Akinek van Shiba inuja illetve akinek volt!?

Van ilyen kutyam, nehez vele(nem csak volt, ez egy folyamatosan fennallo dolog). Relative sok mozgas kell neki. Konnyen a fejedre no es eros kovetkezetesseg szukseges(nem opcionalis mint egy labradornal). Sokat vedlik, tavasszal osszel pedig brutalisan. Nalunk napi szinten megy a robotporszivo, de igy is kepes egy "szonyeget" kirazni magabol. Furminator hetente 3x alap.

Ha ennel specikfikusabban erdekel, akkor hajra kerdezz.

Egeszseges fajta, megfeleo taplalas mellett orvos csak a kotelezo oltasoknal latja.

Én látásból ismerek egyet, de nem bírnak vele. Húz, ugrál, fojtja magát, nagyon akaratos. Bár tény, hogy fiatal, de nem könnyű esetek. Elengedni pórázról nem lehet, így nehéz lefárasztani.

Csak nagyon nagyon elszánt embernek ajánlanám, aki szeret mozogni.

Nekem van is, volt is és lesz is még.

Takarítás. Hát ez bizony sok munkát igénylő fajta ebből a szempontból is. Nekem súlyos allergiám van, szóval én sokkal többet takarítok utána, de alapból is nem árt heti 2-3-szor összetakarítani a szőrt utána, nem tudom ki hogy szokta. Ha benti kutya, akkor egész évben hullajtja a szőrét elég rendesen, de ami vedléskor van, azt én is alig hittem el. Annyit elhullat, hogy elképzelni sem tudtam. Ilyenkor én minden nap átkefélem a bundáját. Ezzel hamarabb le lehet tudni ezt az időszakot. Egyébként háztartásonként változó, hogy ki mennyi szőrt visel el maga körül. A másik takarítási szempont a szobatisztaság ugye. Nagyon igényes kutyák, nem szeretnek az életterükbe piszkítani, hamar szobatiszták lesznek. Állítólag :D Roppant okosak és megtalálják a gyengéd. Nekem ez volt a gyengém, a szobatisztaság. Mikor 5 hónapos elmúlt már, akkor kicsit kezdtem begurulni, hogy soha egy nap nincs, amikor legalább megpróbálná visszatartani egy fél óráig. Természetesen őkelme észrevette, hogy ilyenkor kiborulok és nagyon leszidom, hát ez lett a fegyvere ellenem, ha valami nem tetszett neki, huss már folyt is a pisi. 1 és fél éves múlt, amikor végre hajlandó volt befejezni a makacskodást. De egy USA-beli beszélgetőpartnerem shibája 7 évesen lett teljesen megbízhatóan szobatiszta, pedig kinti-benti volt. A második shibám kiskölyökként is nagyon igényes volt, amikor még csak tanultuk a dolgot, kijelölt egy helyet a lakásban és ha nem bírta tartani mindig ugyan oda végezte el a dolgait, nem össze-vissza pedig sosem dicsértük érte.

Nehéznek marha nehéz vele. Az első shibámnál azt hittem már kirohanok a világból :D Nagyon sokat fakadtam sírva az idegtől, kiváltképpen akkor, amikor tanultuk a nem szedünk fel semmit a földről részt. Ugyanis igazi shiba lévén, a sikítást is szerette hallatni, ha erőszakosan kellett elvenni valamit, vagy szimplán ha csak nem tetszett valami, megijedt. Hú, mennyiszer kaptam meg, hogy állatkínzó, miért bántom, jajj szegény kiskutya, stb. amikor elvettem a szájából a kavicsot, cigicsikket, kenyérhéjat, mūanyag kupakot stb. Mindig a tenyésztő nyugtatott meg, hogy ez sajnos ilyen, legyek türelemmel. Ja igen, nagyon javasolom, hogy válogasd meg, honnan veszed, ugyanis a szembetegségekre fogékony, meg egyéb finomságokra is, hiába egészséges fajta, például a tūz-ló kennelből kikerült kutyák nagy része problémás főleg a szemük. Akkor a még noname-ebb szapikról ne is beszéljünk. Hajdú-Bihar megyében most nagyon szaporítják és Budapest környékén is egyre többen. Nem árt tényleg, ha a tenyésztő lelkiismeretes, a fajta szerelmese, mint az én kutyáimé, mert nagyon sok esetben szükséged lehet a tanácsára. A nehezebb időszakokban nekem is rettentő jól jött a segítség. Itthon csak a híresebb kenneleket javaslom, de inkább külföld. Az én kutyáimat is külföldről hozattam és nagyon szépek is lettek és jellemerősek. Ez a másik ok, amiért még ajánlatos normális kennelből vásárolni. Tudod mit veszel meg, milyen lesz a kutya. Elszomorító, amikor a sok nyúlfülū, tasla, hosszú orrú, magas nyakú, vékony, szőrhiányos kutyák gazdái mondják, hogy mekkora shiba gazdik meg milyen ritka a kutyájuk stb. Hát igen, a rendes kennelneves shiba valóban ritka látvány, de szapisból viszonylag sokat látni. Ott van például Lakatos Levente, valami celeb író, a kutyája egy szapis "shiba", meg lehet nézni összevetve egy normálissal. Szoktam mondani a japán kutyákra, hogy ha már ilyen 'borzalmas' jelleme van egy kutyának, akkor legyen már legalább szemet gyönyörködtető és ha már csak a szépsége miatt tartaná valaki, akkor olyat is vegyen, ami valóban igazi gyönyörū shiba/akita/hokkaido stb. lesz. A fülre speciálisan ki vagyok éleződve, rengeteget tud rontani az összképen egy tasla vagy hosszú fül.

Személy szerint én a borzalmas jellemükbe is beleszerettem. Az első shibámnál ugye minden életbe lépett, amit addig csak olvastam. Ez egy elég kellemes csalódás volt, mert hangoztatják nagyon a fajta rossz oldalát, de jó oldala is van a szépségen kívül. Nagyon játékosak, kötődőek, pörgősek. Komolyan képesek százon pörögni, tudják magukat nagyon játszani. Nagyon viccesek tudnak lenni és igazi élmény egy ilyen kutyával együtt élni, ha tudod kezelni a hülyeségeit. A mozgásigényük elég nagy, nem elég a panelos két kör a ház körül napi 3-szor téma. Ide rendes mozgás, nagy séták kellenek és egy kis aktív mozgás is, pl. labdázás, kocogás, túrázás által. A kimozgatott shiba a legjobb shiba, addig szerintem hiába is próbálkozol irányítani otthon, amég nincs lemozgatva, mert túlpörög.

A legfontosabb dolog viszont, hogy megadd neki azt a kellő minimális függetlenséget, ami elengedhetetlen. A shibát soha nem fogod tudni teljes kontroll alatt tartani és ez nem is baj. Én szörnyen rágörcsöltem erre a falkavezér dologra, meg a nagy fegyelemre, kőkemény szigorra és egy óriási csalódáshalmaz lett a vége. Úgy éreztem elbuktam, mint japán kutya gazdi, mert itt mindenkinek aztán katonai fegyelemmel nevelt akitája meg shibája van. Aztán a tenyésztő és a többi shibás ismerősöm megnyugtatott, hogy ez nem így mūködik. Ha nem várod el a feltétlen és hiba nélküli fegyelmet folyamatosan, akkor nem fogsz akkorát csalódni a fajtában. A shiba sajnos erről szól, örök harc a fegyelemért, ezen nem szabad felhúzni magad. Egyszer nem is olyan régen olvastam itt egy régebbi kérdésre egy választ, amiben az állt, hogy a shibával az élmény a fontos, hogy együtt emlékeket, pillanatokat éljetek meg és igaza is van. Mostmár értem miért is és mire mondta ezt a válaszoló. Ennek a fajtának a vérében van az önállóság, nem erre lett kitenyésztve, hogy katonás rendet kövessen. Természetesen nem azt mondom, hogy hagyj rá mindent és csináljon, amit akar, de ne is vidd túlzásba, például ne dobáld köves palackkal, ha nem megy oda hívásra, vagy ilyenek, mint a kutyasulis trükkök. Én a kutyaiskolát sem javaslom ezzel a fajtával, szintén csalódás lesz, de ha szeretnéd megpróbálni ám legyen, lehet nálatok pont beválik. Az is a kötődés kialakulásának egy fontos része szerintem, hogy együtt tanuljatok dolgokat, megismerd a kutyádat és hozzá tudd igazítani, mi mikor válik be és miért. Nekünk ez kutyaiskolával csak rosszabb lett és mióta csak én ismerkedek a személyiségükkel, igényeikkel, azóta harmónia van és az idősebbik nagyon kötődik, a párommal nem hajlandó sétálni, neki nem is engedelmeskedik az esetek többségében.

Ami még nagyon fontos az a szocializáció. Legyen sokat kutyák közelében, provokációt, acsarkodást azonnal tiltsd. Ezt a részét a legkönnyebb elrontani szerintem, rengeteg az agresszív shiba. Ha hobbi kutya, ivartalaníts is, ezzel nem csak az egészségét óvod meg, de csökken a verekedés esélye más ivarossal szemben. Persze ha szocializálod emellett folyamatosan, megfelelően.

Ha esetleg még akadna kérdés, szívesen segítek :)