Mit tennél, ha kiderülne hogy a 12 éves kutyádnak mennie kell?

Érthetetlen... amit erre "válaszul" bírtál írni.

De legalább sok mindent megmagyaráz---

Nem nagyon tudok ilyen helyzetet elképzelni, kivéve, ha olyan beteg lennék, hogy huzamosabb ideig kórházba kerülnék/magam is ápolásra szorulnék.

De ha ilyen helyzet állna elő, akkor nyilván nem lenne más választásom, és örülnék, hogy jó gazdit sikerül találnom neki.

Őszintén nem tudok ilyen helyzetet elképzelni.

Aki albérlet miatt dobja ki a kutyáját, az szimplán felelőtlen. Aki külföldre megy dolgozni, és macerés a kutyát vinni, az is.

Tényleg maximum azt tudom elképzelni, hogy megkattanok és valami otthonba csuknak, na akkor meg nyilván jobb a kutyának máshol. Mert kórház mellett lehetne fizetni valakit, hogy foglalkozzon vele, önhibán kívüli hajléktalanság esetén meg csak időleges lenne a dolog, ha nagyon muszáj.

Én még mindig azt mondom, hogy van az az élethelyzet, amikor kénytelen valaki egy ilyen döntést meghozni, és attól még nem rossz ember és nem rossz gazdi. Természetesen nem arról van szó, hogy minden aprócseprő dolog miatt lepasszolja valaki a kutyát, vagy amire van más megoldás is. De igenis van, amikor nem megoldható másképp, akár végleg akár átmenetileg, ha a kutyának pillanatnyilag jobb másnál, mert én valamiért nem tudom biztosítani azt, amire szüksége van, ki tudja, meddig, akkor még mindig jobb egy ilyen döntést meghozni, mint kidobni valahol a határban, vagy rosszabb.

Szeretem az állataimat, ennek fényében írtam, amit írtam.

Mentett kutyám van, őt valószínűleg kidobták, ennek nyomát látom a viselkedésén bizonyos helyzetekben, és neki biztos, hogy nem kerestek másik gazdát, csak kitették valahol. Na, ez így valóban helytelen dolog. De aki keres helyet az állatának, ha olyan helyzetbe kerül, az pocsék dolog ugyan a helyzet miatt, és ott van benned, hogy miért veled történik, de akkor is felelősebb döntés, és felelős gazdira vall.

Az egyetlen ok, amiért megválnék a kutyámtól, ha olyan beteg lennék, hogy sem magamat, sem őt nem tudnám ellátni és egyedül lennék.

Ha így lenne, örülnék, ha találnék neki gazdit.

Ugyanez a válaszom, a "megválnál-e a kikorú gyerekedtől?" kérdésre is.

Ha valami miatt 1-2 hónapig másra kellene bíznom, azt is nagyon nehezen viselném, de egy idős kutyát biztos nem tudnék örökbe adni senkinek.

Ha a kutya életminősége forog kockán, akkor igen, képes lennék, persze totál összetörve.

Más tényező, pl "a párom nem szereti a kutyákat", "pattog a főbérlő" meg ilyenek - inkább a páromnak és a főbérlőnek lenne fel is út, le is út. :)