Hogy szerelitek le a simogató idegeneket?

Amíg mindenkihez odarohant, nem szóltam érte, mert állatszerető embereknél ez ösztönös reakció. A kutyára szóltam rá, hogy tanulja meg, nem minden idegennek mászunk a nyakába, mert ugye van, aki ezt nem értékeli, bármennyire cukimuki is.

Később sokkal ritkábbak voltak az ilyen atrocitások, a többség azért rákérdez, hogy szabad-e, még ha kicsit késve is, mikor már nyúl felé. Meg megtanultam kiismerni a kutyámat, már a farka billenésén látom, hogyha valaki szimpi neki, és nekiindulna, úgyhogy időben tudok reagálni.

Ha valaki nagyon nyomul, akkor meg valamilyen udvarias szöveggel le lehet rázni, pl. most ne simogassa, kérem, most kapott bolhacseppet. Vagy beteg volt a kutya eddig, nem megyünk közelebb, ne haragudjon.

Èn nem is tudtam,hogy ez gond

Sőt,azt hittem,hogy a gazdi is örül neki,ha megsimizem...😞

Ha odajött kutya vagy èn láttam egy kutyat...nem emlèkszem,talán lehet,hogy meg sem kèrdeztem szabad e.

Hangosan ráköszönök, hogy legalább az leesen neki, hogy nem hogy nem kérdezte meg, hogy megsimogathatja-e, de annyit bem böfögött oda, hogy hello. Bár eddig még 1 embernek sem esett le, és amikor továbbmegy, akkor sincs viszlát meg semmi....

Múltkor mindenféle kérdés/kérés/köszönés nélkül odajött egy nő 15 cm-re tőlem, leguggolt és elkezdte simogatni. Én meg megsimogattam a fejét.... Fel volt háborodva és neki állt feljebb. :D

De valamelyik nap odajött egy 10 év körüli gyerek. "Jónapot! Meg szabad simogatni a kutyát?" Rendesen meglepődtem, neki meg is engedtem.

A kérdésre válaszolva. Most már nem érdekel, elhúzom és elmegyek mellettük. Azt se mondom, hogy nem simogathatják meg, mert ha nem köszönnek és nem kérdeznek, akkor mit magyarázkodjak. Akkor én is annyira semmibe veszem őket, mint ők engem.

Egy járòkelő ùgy gondolja,hogy a gazdi,ilyenkor büszke ès boldog is,hogy szeretik a kutyuját.

Előbb gondold at egy járòkelőnek,akinek nincs kutyája mèg nem èrti ezt...

Csak meglát egy cukibombát stb

Ötösnek:

Oké, de nekem mondjuk nincs gyermekem még. Akkor ha megyek az utcán, én mint járókelő gondolhatom azt, hogy a szülő, aki a gyerekével sétál boldog és büszke, ha aranyosnak találom a gyerekét. És semmi baj, ha odamegyek hozzá és megsimogatom, megcsipkedem az arcocskáját? Hiszen mivel nincs gyermekem, nem érzem át.

Ha nem felnőttként is kölykösen aranyos kutyád van, akkor amint megnő, békén fogja hagyni a többség a kutyádat.

Előttem már mondták, hogy milyen szöveget lehet lenyomni, hogy elmenjen a kedvük a dögönyözéstől. Én még hozzátenném azt, hogy olyasmit is meg lehet említeni, hogy a jobb oldalát ne, mert dögben fetrengett, lócitromot evett és hasonlók.

Ha kis cuki társasági kutyád van, az ebből a szempontból szívás, bár ha ő sem akar már annyira másokhoz odamenni, akkor talán eljutnak odáig, hogy megkérdezzék, szabad-e. Nekem nagy, fekete, de még fiatal kutyám van, barátságos, de őt valamiért kevesen akarják megsimogatni és előtte meg is kérdezik, hogy lehet-e ;). Hátránya, hogy amint meglátják, a kistestű kutyások harmada ölbe kapja a kutyáját, másik harmada csak elrángatja vagy még morog is mellé, hogy "Gyere, mert meg fog enni!" (szerintem arra gondol, hogy az ő acsarkodó kutyája az enyémet :D), és csak a maradék harmad semleges vagy hagyja ismerkedni.