A maradi gondolkodású családtagokkal mit lehet kezdeni? Ötletek?

Kutyámmal együtt otthon vendégeskedem, és anyukám állandóan beszólogat a sok szőr miatt. Mindig kiabál, hogy "már itt is szőrt találtam...", illetve ha elhaladok valami mellett, akkor is szól, hogy a ruhámról is hullik a szőr. Én takarítok, meg próbálok vigyázni, hogy ne hulljon bele semmibe, de elkerülhetetlen, mert rengeteg a cucc "az útban" és a ruháim is mind szőrösek valamennyire. A nővérem is ilyen finnyás, ő is undorodik a szőrtől.

A család férfi tagjai jófejebbek, őket úgy látom, annyira nem zavarja. De így is elég konfliktus van miatta.

A nagyszüleim is olyan hozzáállásúak voltak, hogy kintre való az állat, kutyáik is mindig kikötve voltak ráadásul. De az ő gondolkodásmódjuk már nagyon sokat változott az utóbbi években, bemehetnek már hozzájuk is a házba az állatok. Ez nagyon nagy előrelépés náluk, de a szülőkkel hogy lehetne hasonlót elérni?

Én próbálok érvelni, hogy a szőr nem fertőző, ill. hogy az hogyhogy nem zavarja őket, hogy kupleráj van a lakásban, hanem pont csak a szőrszálak? De anyukám szerint a szőr=kosz.

Az igaz, hogy a kutya fésülés ellenére is extrém módon hullajtja a szőrét (ami rövid), és ráadásul fekete-fehér, úgyhogy mindenen meglátszik. Szőnyegből ki se lehet porszívózni, úgy beleáll.

Amúgy nagyban nehezíti a helyzetet, hogy a lakás tényleg extrém rumlis, az évtizedek alatt összegyűjtögetett cuccok miatt, mert nem dobnak ki szinte semmit. És sok helyen látok is mocskot, és abszolút nem higiénikus dolgokat, éppen ezért furcsa, hogy ilyen drámát jelentenek számukra a tisztán tartott kutyámnak a szőrei.

Tudtok valamilyen praktikákat javasolni ezekre a problémákra? Mert most kb ott tartunk, hogy többet nem is jövök haza, ha ennyire undorodnak tőlünk, még karácsonyra se.