Mi alapján választottad azt a fajta kutyát, amit tartasz?

Amikor mi úgy döntöttünk hogy bevállalunk egy kutyát akkor az alapján döntöttünk hogy:

-ne legyen nagytestű

-legyen a közelünkben

-ne legyen több százezres(végül ismerős a tenyésztő és ingyen kaptuk tőle)

-legyen vele foglalkozó orvos a közelben

Nálunk komoly diplomáciai tárgyalások folytak, hogy honnan és milyen kutyánk legyen.

Az én feltételeim azok voltak, hogy jöjjön ki a már meglévő kutyánkkal, ne bántsa a többi háziállatunkat, ne legyen kóborlásra hajlamos és ne űzze a vadakat, ne igényeljen nagyon kemény kezet, közepes vagy nagy termetű legyen, ne legyen betegségekkel terhelt és bírja a hosszabb kirándulásokat is. A többi családtag feltételei között szerepelt, hogy fajtatiszta legyen és kölyök, szeresse a gyerekeket, de őrizze a házat, vagy legalábbis ne nyalja képen a betörőt. Szóval az elmegyek a menhelyre és hozok egy kutyát lehetőség ki lett lőve... azt a tippet kaptam, hogy egy jó helyről származó hovawart megfelelhet ezeknek a feltételeknek. Eddig úgy tűnik, hogy igaza volt ennek a kutyás ismerősömnek :).

Egy olyan kutyát szerettem volna aki "univerzális", a legtöbb sportra alkalmas és engedelmességi munkára is. Illetve szerettem volna, ha kicsit egyedibb megjelenése van. Kistestű kutyát nem akartam. A nagyon dús bundát, mivel a kutya benti, szintén nem szerettem volna.

Illetve egy alap őv-s ösztönt kerestem a kutyában, és az idegenekkel szembeni bizalmatlanság is szívesen látott tulajdonság volt.

A kutya igényei felé az volt az "elvárás", hogy ne legyen hiperaktív, de tudjon menni ha kell és mindenképp igényeljen agyi fárasztást. Plusz legyen valamilyen szinten alkalmazkodó a gazdájához (hozzám).

Így lett közép schnauzerem, életem legjobb döntése, pontosan olyan, mint amilyennek elképzeltem.

Nehéz volt megtalálni a tökéletes fajtát, mert elég sok kikötésem volt (mint az fentebb látható) . Egy évig tartott mire ráleltem a snacikra és utána minden szakirodalmat átolvastam, tájékozódtam gazdiktól.

Én nem vagyok híve az elhamarkodott fajtaválasztásnak.

Nálunk az alábbi szempontok játszottak:

-kistestű kutyus

-ne legyen méregdrága, sem a beszerzése sem a tartása

-ne legyen túlságosan igényes

-ne legyen mindenre hiperérzékeny

-szeretgethető es szerető legyen

-azert lehessen neki házi kosztot adni

-okos fajta legyen

-egészséges legyen

-es azert ne legyen ronda (tudom nem ez szamit elsősorban, de megis figyelembe vettük)

-kislány legyen lehetőleg

-egészséges legyen

Két fajta között vaciláltunk, aztán egyszer csak szembejött velünk egy tacsi két kölyökkel. A két pici közül a fiú eladó volt, a lányt nem adták. Végül ő lett a mi kis drágánk, ez 4,5 éve volt, azóta ő a szemünk fénye :) Csöpi a neve, mert amikor kicsi volt, akkorák voltak a fülei mint dumbónak (most sem kicsi azert) es nagyon pici volt hozza a teste. Fajtatiszta törpetacskó, törzskönyvezett szülőktől. Gyönyörű állat, es nem elfogultságból mondom, tenyleg az. Nincs tipikus tacskó alkata, olyan sovány hogy sokszor megkérdezik az utcán éheztetjük-e, pedig orvos is mondta már hogy ilyen az alkata, ritka de előfordul. :D Szegénynek faj a csipoje, valószínűleg szüléskor tortent valami, de olyan hálás, mintha tudna hogy o volt az utolsó akit elhoztak, mert senkinek nem kellett :( :)

Amugy ha most lenne új kutyám, részben emiatt menhelyről szereznék, magyar vizsla kölyköt illetve még több tacsit, meg idősebb németjuhászt meg labradort, vagy kölyköt is, nem tudom, a helyről függne :D a sétával nincs gond, a mostani is szereti kint tölteni az idejét (kis teste ellenére van hogy órákat sétálunk), így csak a hely tudna behatárolni mennyi és milyen kutyám lehetne, de ami biztos hogy mindegyik menhelyről származna :)

- Nagy aktivitású munkakutya

- Minimum közepes testű legyen, de jobb ha nagy

- Őrző védő képességek

- Akut kilométerhiány

- Temperamentumos, pörgős viselkedés

- Fajtatiszta, törzskönyves kutya legyen mert munkára, sportra akartam használni, amire egy dp-s vagy beteg kutya nem képes.

Végül is egyről letettem, mégpedig hogy nagytestű legyen. Amerikai staffordshire terriert vettem. Imádom, nagyon aranyos, egyszerűen odavan a munkáért. Sosem gondoltam volna hogy ennyire fogok örülni egyszer egy kutyának :)

Mindenképp valamilyen terriert szerettem volna, kizárólag fajtatisztát, tenyésztőtől.

Legfőképp agyban erős, odafigyelő, ragaszkodó fajtában gondolkodtam, a külső abszolút nem volt lényeges.

Először egy airdale terriert kerestem, de sajnos nagyon ritka és kevesen is tenyésztik, pedig gyönyörű kutyák. Az apróbb termetű terrierek között kerestem, amikor szembejött a kutyáim fajtája, egy amstaff. Nagyon megtetszett a habitusa, a pörgőssége, a mafla, kedves vigyora.

Sok utánaolvasás és telefonálgatás után végre találtam egy tenyésztőt, akinél volt egy eladó seal színű szuka; ő volt az utolsó, már 10 hetes volt akkor.

Másnap már mentem érte. :) Ez a lyány most múlt 8 éves, és ugyanolyan aktív és kedves, mint 8 hónaposan.

Sokan mondták itt a zöldövezeti lakótelep nagy bölcsei, hogy fogjam keményen, verjem sokat (??), ne engedjek neki semmit. Sosem misztifikáltam túl ezt a fajtát, ugyanúgy neveltem, mintha nem "harci pibbút" vettem volna. Láss csodát, ugyanolyan kutya, mint a többi! Nem verekedős, nem agresszív; elfogadó, nagyon nyitott és szociális kutya.

Remek fajta.

Hát ez az előző válaszokhoz képest kakukk tojás, de mi egy műsor alapján választottunk. :D

Épp néztük a tv-t és az egyik embernek két szép kis bichonja volt. Megkérdeztem barátomat mellékesen, hogy ő akarna-e valamikor kutyát? Azt mondta ez pont tetszik neki, úgyhogy utánanéztünk a fajta jellemnek, tartásának és beindult a folyamat. (én amúgy már régóta akartam kutyát)

A fő szempont, hogy

-lakásban tartható legyen,

-nem önfejű (ne vadászkutya),

-arányos (Barátom ellenezte a francia bulldogot pedig nekem tetszett) és

-egészséges fajta.

A keresés során ránéztünk a havanesere, bolognesere, máltaira, beagelre (ez a jelleme miatt esett ki)

Végül egy havanese-bolognese keverékünk lett.