Miért van az hogy mostanában a kutyám halálán jár az eszem?

Nekem is gyakran vannak ilyen álmaim. Az a furcsa számomra, hogy több kutyám van, de mindig csak egy kutyámról álmodok ilyeneket, aki világ életében egészséges volt, szóval nem is az, hogy beteges lenne, vagy ilyesmi...

Én avval nyugtatom magam mindig, hogy ugyan, szinte minden nap valami beteges dologról, hülyeségről álmodok, kár lenne bármelyiket is komolyan lenni.

De amúgy szerintem ez normális. Mármint ugye az állatok nem élnek olyan sok ideig, és tényleg, ha belegondolsz, 10-15 év nagyon hamar elmegy. Nekem is a kutyám már 7 éves, és nagyon gyorsan repül az idő. Annyira szeretem őt. Szerintem normális, ha valaki ha nem is mondja ki nyíltan, de a lelke mélyén nagyon is aggódik azon, hogy a szeretett állata egyszer meg fog halni, és szerintem ez is kreálja ezeket az álmokat. Gondolom az álmok előtt is néha megfordult már a fejedben, hogy mi lesz ha elveszíted őt. Nem csoda, hogy a szeretett élőlény halála hatására evvel álmodik az ember.

Még év elején azt álmodtam, hogy betört a volt munkatársam, és bénító szurikat adott a kutyáimnak mire hazaértem. A kutyák éltek, csak le voltak szedálva teljesen. Üvöltöttem vele, és menteni akartam a kutyáimat, de ahogy közelebb mentem hozzájuk elkapott, és belém is beleszúrt egyet, és nem bírtam mozogni egyáltalán. A kutyáim nagyon szomorúan néztek rám, elég rossz állapotban voltak. Kegyetlen álom volt... felébredtem, és ott volt mindkettő melletten teljesen jól voltak. Rá pár napra az egyik addig teljesen egészséges kutyám rosszul lett váratlanul. Kórházba került, bent tartották 3 napig, az orvos az altatást javasolta már..mármint, ha még 2 napig nem tér magához..vért vettek folyamatosan, vizsgálták, mindent megnéztek. De a kutyám nem ébredezett. Teljesen úgy éreztem vége van. Ha ő meghal ránt engem is. Nem bírtam épp ésszel gondolkozni. Bementem hozzá a kórházba, és rám nézett! Kiabáltam örömömben az orvosnak, hogy azonnal jöjjön felébredt. Azt mondta: csoda történt. Videóra vette őt, hisz az életfunkciói egyenlőek voltak a nullával, a gépek tartották életben. Azt mondta a többi orvos is, hogy ez nagyon különös, és tényleg fogjam fel csodának. Aznap este már kivihettem egy gyors sétára, és megetethettem. Tőlük nem fogadott el semmit. Igaz tőlem is csak pár falatot evett, de élt és evett! A világ megfordult, mindenben pozitív lettem. Tudtam, hogy túlélte, és minden rendben lesz. 3 nap után mikor hazahoztuk még nagyon gyenge volt. Eszegetett, de még nem sétált csak éphogy. Eltelt 2 hét, és rendben lett. 1 hónap múlva vígan szaladt a futtatóba. Azóta is olyan, mint régen. Egy nagyon ritka rejtett betegsége van, amit egy életen át gyógyszerrel lehet kezelni. Meg sem látszik, hogy beteg. Csak a napi rutin mellé be kellett iktatni 2x gyógyszer időt 12 óránként azaz reggel-este.

Az álmaim. Azóta is félek tőle. De csak jókat álmodok a kutyáimról. Hogy boldogok.

Félek én is, hogy lejár az idő. Nagyon is félek. Egy kutyát már elveszítettem 13 év után - még gyerekként. Nem szeretném soha többet átélni. Pedig sajnos át fogom. Ez minden normális gazdi legrosszabb rémálma.

Ezért nincsen soha kifogás, ha séta idő van menni kell. Ha játék idő van játszani kell. Úgy gondolom, hogy szeretetben, biztonságban leélni egy kutya életet egész jó lehet. Ahol mindig van vacsora, mindig jut szeretet, törődés. Bár rövidebb, mint az ember élete, de ha a gazdi tesz róla sokkal boldogabb lesz a kutyája, mint a legtöbb ember a világon.

Szeresse mindenki a kutyáját!

5-ös az érzelmi intelligenciád a béka .... alatt van, ezen gondolkozz, mielőtt kinyitod a szádat. A kutyákhoz nem értesz az biztos (szerintem máshoz se).

A kérdezőnek annyit tudok mondani, hogy becsüld meg a vele eltöltött napokat, mind ajándék, és örülj annak, hogy ilyen kutyára találtál. Fajtán belül is óriásiak a különbségek, és ahogy emberből sincs 2 egyforma, ez rájuk is igaz. Vannak közös vonások, mint IQ fighter barátunktól fentebb olvashattuk, de külön más-más egyéniségek.

Nekem volt egy idős kutyám sajnos 12évesen került hozzám, és melós volt az "összeszokás", de olyan hűséges kutyával nem találkoztam még. Elment és pokoli volt. Mindenki másképp dolgozza ezt fel, nekem szükségem volt egy másik kutyára, hogy az űr egy részét ki tudja tölteni.

Az "új kutya" másban jó, könnyebb vele, de egyáltalán nem olyan mint az öreg barátom, és nem jobbak egymásnál.

Úgy kell felfognod, akkor amikor eljön az idő, hogy hálás vagy érte amit adott, Te pedig adhattál neki, különben beleőrülsz.

35/F !!!!!