Hogyan kell kistestű kutyát szakszerűen megvédeni a szabadon kóborló nagyoktól?

Nekem roti-németjuhász keverékem van, és volt olyan, hogy egy nagy, de fiatal kuvasz futott felénk. Nemhogy póráz nem volt náluk, de nyakörv sem volt a kutyán.

Láthatóan nem bántani jött, érdeklődött, talán játszótársra vágyott.

Az én kutyám viszont nem igazán szereti a többi kutyát. Inkább ignorálja, de lehet, hogy megunta volna, ha a másik nekiáll "bosszantani", plusz engem is védene, ha - akár csak játékból - rám ugrana.

Én beparancsoltam a kutyámat a hátam mögé, és kiabáltam a másik kutyának, hogy menjen el.

A nő kicsit cirkuszolt, hogy csak játszana, de visszahívta nagy nehezen a kutyát.

Végül ki is fakadtam, hogy miért nincs nála nyakörv és póráz.

Válasz: "Itt lakunk 5 percre, nem gondoltam volna hogy ide kéne"

Ez egy gyümölcsösben történt, nem nagyon járnak arra. Mi is mellette lakunk, mégis van nálam felszerelés.

Nem rossz kezdeményezés, sőt!

De amíg --mifelénk is-- néhány ebtartónak az is tök új infó, hogy fel kéne szedni a szerencsecuccot, amibe legközelebb még ő sem szeretne belelépni, addig hosszú az út ahhoz, hogy tudják: nem a póráz vagy a kutya "cicomájához" díszlet, ami lát. (már ha figyel egyáltalán)

Országos, mindenkihez eljutó kampányt kéne indítani, hogy az is értse a "jelet", aki kutyás, az is, aki nem.

Ugyanis sokszor nyerő lenne, ha némelyik ebtől a másik, épp elhaladó is tartja a távolságot, nem csak a másik "kutyás".

Azokra a "jajjdearanyos, megsimogathatom?"-féle népekre gondolok, akik nem várják meg a gazdi intését, már ugranak is a kutya nyakába--aztán nekik legnagyobb az arcuk, mikor a halál aszára küldik a kutyát, gazdástul, mindenestül.

Ha csupán mi, kutyások értjük a jelet, az nagyon kevés--bár kezdetnek az se lenne rossz....