Hogyan kell kistestű kutyát szakszerűen megvédeni a szabadon kóborló nagyoktól?

Hát igen, vagy felfegyverkezve kellene kutyát sétáltatni, mármint vinni egy kavicskkal megtöltött zörgő flakont, ami talán elriasztja a másik kutyát, meg borssprayt, meg még esetleg védőfelszerelést, netán szkafandert magadnak, hogy ha a kutyádról rád irányul a nagytestű eb figyelme...

...vagy felkapd a sajátodat és hátat fordítasz, és csendben imádkozol, hogy miközben a hátadra ugrál az ismeretlen kutya, akkor legalább azt észreveszi a gazdája, aki 10 méterrel odébb a telefonját babrálja, és rólad már csak lehívja. Komolyan kíváncsi vagyok, ez olyan, hogy ha fegyvert nyomnak a fejedhez, akkor ne rémülj meg, mosolyogva tűrd el, hiszen az a fegyver csak barátkozni jött oda, nem bánt...

"Szakszerűség" e téren éppen annyi, amikor ilyen és hasonló emberek pontosan ugyanígy szólnak bele, hogy hogyan neveld, hogyan ne neveld a gyereked.

Tudom, nem leszek népszerű a "kiskutyások" táborában, mégis azt gondolom, hogy egy-egy gazdinak tudnia, értenie kell, hogy "nem a méret a lényeg".

Odafigyeléssel ki lehet szűrni, melyik házméretű cukika ( vagy akár csivi méretű picurka !!!) viselkedik úgy a többi kiskutyával, hogy jobb a közelébe se kerülni és melyik az a szintén házméretű szörnyeteg, amelyik olyan óvatosan és odafigyelve tudna akár óraszám is elökörködni, játszani a kicsi kutyákkal, mintha a saját kölykével.

Nem szabad általánosítani és neked, gazdinak kell kitapasztalnod, van-e olyan kutya a méretesebbek között is, akihez bármikor odaengedheted a tiédet, vagy nem kell felkapkodnod a közelében, és melyik az a kutya, amelyiket egészségesebb messzire kerülni. Sajnos, előbbiből van kevesebb, de messze nem olyan kevés, mint sok túlaggódó "kiskutyás" hiszi.

Aki "beszól" azt szrd le nagyívben, de aki hasonló tapasztalatát osztja meg veled kiskutyásként, arra figyelj oda. Lehet, értékes társaságtól is megfosztod a kutyusodat, van olyan házméretű "véreb", aki mellett ugyanolyan biztonságban tudhatod a kutyusodat, mintha ölbe kapnád. Sok nagykutya éppen azért reagál úgy, ahogy, mert a kicsi támad elsőként, félelemből már előre kapkod, ugat.

Mifelénk van gazdi, aki a félórás séta alatt annyi pár percre teszi le a kutyát, míg az elvégzi, amit a gazdi elégnek ítél, ha elvégezte, ha nem : elég! Fent pedig tepsin tartja azt az ebet, amelyikről ő úgy tudja, tökéletesen kielégítette minden igényét. Lövése sincs, milyen élőlény az a kutya.

Amikor pedig le tudnám rúgni a fejét, az az a pillanat, amikor ( féltésből, aggódásból, szeretetből! ) a pórázánál fogva úgy rántja fel a kutyát, mint egy felmosórongyot és csóri ebnek majd a nyaka szakad, míg repülni tanítja a féltő gazdija. Aztán negyed órán át köhög, fuldoklik. Persze, hogy utána csóválja a kis farkincáját a kutya, elvégre a gazdi az isten. Megmondani meg nem tudja, hogy ki tudná hagyni az életéből a gazdi azon akcióit, amikor majd megfullad.

Megkap mindent szegény-- a kutyához méltó bánásmódon kívül. Gondolhatod, hogy ennél a kutyatulajdonosnál eleinte én is "beszóltam", (mint a telepen szinte mindenki) de idővel megvilágosodtam: úgysem jön rá az istenbarma, mit tehetne másképpen a kutya érdekében, akkor meg minek koptassam a hangszálaimat? Nem érti, hogy az aranyozott hajcsatocska, a strasszos nyakörv, a házhoz járó orvos és kutyakozmetikus, a 3000Ft-os kutyaeledel bőven kevés ahhoz, hogy a kutyája kutyához "méltón" legyen tartva.

Néhány hasonló idegbajos "gazdi" ráadásul a kutyán veri le a frusztráltságát, az meg megint nem viszi előre a szemléletváltást.

Te találd meg az egyensúlyt: védd meg a kutyust, ha az szükséges, de ha játszótársat talál a kutyusod, akkor a annak mérete alapján dönts, ne váljon rémálommá, állandó stressz és sétáltatás. Az állandó felkapkodás túlzás, a helyes megítélés tanulásának gátja. [link]

Üdv mindenkinek. :)

Figyelni kell és már az segítség a te kutyádnak, hogy nem érzi minden nagykutya mellett elhaladtában a TE félelmedet!

Séta közben, ha látsz kiskutya-nagykutya barátságot, akkor ne félj közelíteni ugyanahhoz a nagy kutyához, amelyikkel a másik kicsit láttad. Pórázon mindkettő, biztos távolságban, míg tutira kiderül, hogy ellenségek, vagy barátok.

A másik örökzöld sztereotípia a "kisfiú?-kislány?" megközelítés.

Az én szuka kutyámnak van ellensége a fiúk között és játékra mindig kapható jó "barátnője". Neked kell kifigyelni, hogy tényleg nincs lehetőséged a félelemmentes sétáltatásra, vagy csak te reagálod túl. Türelem és figyelj. A kutya a te viselkedésed figyeli érzi, a félelmeidet lefordítja magának. Elhiszi, hogy neki is félni kell. Vagy átmegy agresszívbe, és önmagát védelmezve bizony nekiugrik a házméretű szelíd kutyának is.

Vagy éppen azért mert érzi, hogy TE félsz, és neki , ugyebár "a gazdit meg kell védenie"! :)))

Akkor pedig nem az az első gondolata, hogy jajj, én 5 kiló , az ellenfél pedig 25.

Nem tudom, pl. itt ( https://www.youtube.com/watch?v=sf2tw4gWCnY&list=PLGGhp-7dcX.. ) találsz-e valami gondolatindítót, szemléletváltáshoz muníciót.

Tanulságok kis gyűjteménye, kikapcsolódáshoz. :)

Talán a te problémádra is találsz életképes tanácsot, filmet, irodalmat. A konkrét helyzeteket viszont --a kutyádra IS odafigyelve-- neked kell jól kezelni. Mert a felelőtlen kutyatartó gazdiktól ne várj segítséget. Ha csuporka kutyusa van, ha 50kilós vérebe. https://www.youtube.com/watch?v=q5jvEjygVDA

No, megyek egy kört a kutyámmal: megsétáltatjuk egymást. :)

A szomszég házban lakó westie-t pedig kerüljük, mert az a marék "cuki" hógolyó bizony "torokra megy"!

Üdv mindenkinek :)))