Legyen-e megint kutyám?

Előre mondom, hogy a dolog szerencsére MÉG NEM aktuális. De jobb szeretném időben átgondolni a dolgot.

Egyetemista vagyok és kollégiumban lakok. Jelenleg van kutyám itt velem, de már idősebb féle. Gyakran gondolkodom rajta, hogy ha ő már nem lesz, merjek-e megint kutyatartásba belevágni.

A körülményekről annyit kell tudni, hogy még 5 évig tart az egyetem, de annak a végét szerintem ő már nem fogja megérni sajnos. Tehát még mindig lesz pár évem hátra végzésig, mikor el kéne majd döntenem hogy legyen-e másik kutyám.

Most is sok nehézséggel kell szembenéznem amiatt, hogy kutyám van, és ez a következő kutyánál sem lenne másként, ezért is nehéz a döntés. A családom 400+ km-re lakik innen, szóval a hazautazásunk nem könnyű. Telekocsival szoktunk menni, és mivel mindkettőnknek kell helyet foglalni így nagyon drága is a fuvar. Másként meg nem tudjuk megoldani.

Otthon a szülők sem túlzottan kutyabarát beállítottságúak. Panellakás van, és csak a kis előszobában lehet a kutyám mikor otthon vagyunk, beljebb nem engedik. Az én kutyám már megszokta és ha elbarikádozzuk nem tud bemenni. De egy új kutya ezt nem tudom hogy viselné, vagy hogy egyáltalán meg lehet-e neki tanítani hogy ne menjen beljebb. De ez még megoldható lenne panzióztatással, ami meg sajnos nem olcsó mulatság, de a kutyának legalább kényelmesebb.

A másik probléma, a munka. Nyáron dolgozok csak, szezonmunkát, de csak hétvégente. Ilyenkor tehát egész nap nem vagyok otthon, és nem is lenne senki aki levigye a kutyát pisilni, és én meg nem akarom hogy szenvedjen. A jelenlegi kutyánál ez megoldott, de a következőnél nem tudom hogy lenne. Egyetlen ember akire rá merném bízni őt a koliban, az a szobatársam, de ő meg hazautazik hétvégente.

Szóval költségek, sok idő és bosszúság, bonyodalmak, és még a kutyának is esetleges kényelmetlenségek. Megint elköteleződni sok évre... De közben meg annyira szeretnék egy kutyát, gyepiről hoznám vagy menhelyről, és olyan jó érzés lenne megmenteni egyet. De ilyen nehézségek mellett nem tudom, hogy megéri-e?

Persze az is kérdés, hogy hogy fogom viselni majd a kutyám elvesztését. Lehet hogy nem tudnék majd megint kutyára nézni utána, de ahogy magamat ismerem, inkább hogy minél hamarabb pótolni akarnám a hiányát egy másik kutyával. És félek hogy a szívemre fogok hallgatni az eszem helyett.

Mert a racionális oldalam azt mondja, ne legyen megint kutya, mert több a nehézség és bonyodalom mint a pozitívum. És sokkal könnyebb lenne nélküle. De a szívem meg egészen mást diktál, mert közben meg olyan jó ha van egy társad. De félek attól is hogy megbánnám, mert nagyon más lenne mint a mostani kutya, aki egy tündér, és ilyen szuper kutyát nem találok még egyet, az biztos. Tudnám az újat is nagyon szeretni, de már lehet hogy nem lenne olyan érzés mint most: most ugyanis, ezt a kutyát annyira imádom és annyira tökéletes, hogy tőle semmit nem sajnálok, érte bármi áldozat meghozható és bármilyen probléma megoldható. De ha ezt nem fogom érezni az új kutyánál? Ha nála csak bosszankodni fogok minden miatt? Visszavinni vagy lepasszolni meg nem lennék képes, ha valami mégsem működik vele. Akkor meg csináltam magamnak sok évnyi problémát megint.

Bocsi hogy hosszú lett. Ti hogy döntenétek? Nyomós érveket várok! :)