Összetalálkozol egy nagytestű erős agresszív kutyával az utcán aki megtámadja a te kutyád. Mit teszel?

Már messziről igyekszem fenyegetően fellépni a támadó ellen. Kiabálok, felé rohanok, megdobálom kővel. Bármilyen agresszív legyen, igyekszem látszólag felülmúlni mind nagyságban, mind vehemenciában. Ez eddig mindig elég is volt.

Ha viszont nekiugrana a kutyámnak, azon lennék, hogy megrugdaljam, vagy lehetőség szerint kerítenék egy husángot, botot, és arra törekednék, hogy pofán verjem vele, vagy más érzékeny pontra céloznék.

A késelőket nem egészen értem, hogy képzelik megvalósítani a szurkálást két verekedő kutya esetén. A puszta szerencsén múlna, hogy ne a sajátodat bökdösd össze vele, ha tanultad, ha nem, harc közben nem lehet pontosan szúrni. A kés alapból is egy rövid eszköz, nagyon közel kellene kerülni így a marakodókhoz...szerintem irreális elgondolás, és túl veszélyes fegyver ebben az esetben.

Persze, ha még nem ugrott neki a balhés fél a saját kutyának, véglis' kivitelezhető a késelés -bár kizárólag képzett személy próbálkozzon ilyesmivel, mert könnyen a gyakorlatlan használója ellen fordulhat a bökő.

Szerintem egy eset van, amikor a saját testi épségünk kockáztatása nélkül alkalmazható a tőr: ha a támadó szájzárat kapva már csak csüng a másik nyakán/bőrén, és nem moccan, csak szorítja azt.

Ha rizikós környéken lakik valaki, inkább ajánlom a lovas pálcát, köveket a zsebbe, esetleg gázsprayt -vagy pisztolyt, amikkel garantáltan túléli az összes fél. No meg kevesebb lélekjelenlétet is igényel ezeket önvédelemre bevetni.

En megfigyeltem,h a kistestu kutya szokott agressziv lenni eloszor. Felelembol tamadnak a kutyak. Sot sok kistestu kutyat lattam mar tamadni eloszor.

Gratulalok a hozza nem erto emberekhez. A butasagotokhoz.

Ilyen még sosem történt velünk. Mindig a kicsi kutyák támadnak ránk. A gazdájuk meg röhög rajtuk, hogy milyen cuki. Aztán amikor a kutyám megelégelte, hogy pereceken át ugrált rá meg csipkedte visítozva, a gazdája meg semmit sem csinált akkor én ugyanezt tettem: semmit. Aztán már nem volt olyan cuki, mikor a kutyám eltörte a gerincét.

Nekem is elegem van már abból, hogy a kis seggdugasz szarcsimbókoknak mindent lehet, a gazdájuknak meg hiába szóész, akkor is csak annyit mondanak, hogy "hisz nem bánt". Hát akkor csesszék meg.

1. A kutyám meg tudja magát védeni, nagytestű, színtiszta izom.

2. Nyilván nem hagynám verekedni, de van nálam egy alumínium ütő, amit minden sétánál viszek magammal, mert volt, hogy ketten támadtak ránk.

Nyilván elsősorban elijesztés céljából használom, de ha muszáj akkor odavágok vele egyet.

Ha a támadó kutya elég bátor és erős, semmi esélyed ellene. Se rúgással, se késsel. Egy ilyen kutya a fájdalomra csak még nagyobb agresszióval válaszol. Ha megrúgod, a lábadból nem sok marad, amit visszahúzhatnál. Megszúrnád? Egy kutya annyival gyorsabb, hogy mielőtt felemelnéd a kezed, már neked is ugrott. Talán egy hosszú bot lenne alkalmas, hogy távol tartsd, de az is csak úgy, hogy tartod a távot, döfködsz előre, ha felemeled ütésre, már neked is ugrott - sokkal gyorsabb, erősebb az embernél.

A szerencse az, hogy nagyon kevés kutya van annyira bátor, hogy idegen helyen (utcán) megtámadjon egy hangosan fenyegetőzò embert. Kb a kutyák 1%-a lehet magától ilyen bátor. Kutyát igen, de emberrel szemben kevésbe magabiztosak.

De az igazán bátor kutyával (kb 1%) szemben nincs esély. Gondold el, bemész egy pásztorkutya által òrzött udvarba, nem fog meghatódni a rugdosódástól, a késtòl se. Darabokra szed.

A gond akkor van, ha a nagytestù agesszív kutya gyakran kijár az utcára az udvarából, ezáltal azt az utcarészt is sajátjának tekinti. Nekem egyszer régen volt ilyen esetem, ugyan kutya nem volt velem, de így is meg kellett védenem magam. Éjjel mentem egy kertvárosi szakaszon, kihalt volt, egy lélek se sehol. Egyszer csak hallok egy nagy ugatást, aztán látom, hogy az egyik kertbòl kiront egy hatalmas kuvasz, morogva nekem rohan. Itt nyilván az a szitu volt, hogy a kutya ki tudott jönni a területéròl, tehát gyakran járt kinn, magáénak tekintette az utcának is azon szakaszát. Menekülni esélyem se lett volna, harcolni vele szintén esélytelen. Amit tettem: szembefordultam vele, a legmélyebb hangomon kezdtem neki dörmögni, hogy jókutya, ugyeskutya, blabla, folyamatosan dumáltam neki mély hangon, szembefordulva. Hogy lássa, nem menekülök, a hangom is mély, nem félek. Nem akarom bántani, de ò se próbálja meg. Közben apránként, centinként hátráltam. A kutya morgott, de egyre lassult, én meg lassan hátráltam. Mikor odaért hozzám, kb 1 méteres távot tartott. Én hátráltam lassan, ò közelített lassan, közben maradt az 1 m-es táv, no meg a morgás. Egy idő után eltávolodtunk annyira a területétòl, hogy inkább visszafordult, beügetett a kertjébe.

Egy nagytestù kutya támadása esetén ezt javasolnám. Persze, ha kutyával vagy, sokkal nehezebb, hisz egy pillanat alatt megtámadhatja a kutyádat. Meg kell próbálni megelòzni ebben, elé állni, végigcsinálni az előbb leírtakat. Ha viszont olyan kutyád van, amelyik hajlandó magát megvédeni - és képes is rá -, akkor nehéz lenne magad mögött tartani, amíg a támadó morogva közeledik. Ekkor talán a legjobb, ha ketten álltok szembe a támadó kutyával és próbáljátok elzavarni. Ha két elszánt ellenféllel találja szembe magát az egyedüli kutya, jobb belátásra térhet. Egy kutyát talán megtámadna, egy embert is talán, de a kettőt együtt már nem valószínű.