Egy harcoltatott pitbullt hogyan lehet rehabilitálni, hogy többet eszébe se jusson kutyára támadni?

Egy ilyen kérdés fel se merül ha ismered milyen valójában egy pitbull. Egyből megy minden kutyára, így lehetetlen ezt véghez vinni.

És hogy zökkented ki? Nekem volt már pitem (nem harcoltatott, törzskönyves) és 2 hónaposan nem bírta a többi kutyát. Náluk ez a temperamentum, az enyém 20 méterről ha meglátott egy kutyát, belefeszült a pórázba. Ezt nem lehet és nem is kell kinevelni.

Lassan már csak rakásolható kövér divatos küllem kutyàk lesznek, a normális példányok meg felszívódnak

Cesar Milan csinált ilyen rehabokat, de ő egész nap ráért és gondolom jól összevágott anyagot adtak csak ki a nyilvánosság elé. Tudomásom szerint még nyugtatózták is a kutyát a rehab alatt és soha nem hagyta volna egyedül más kutyával.

Én egyébként ismertem olyan game pitet, amit a kutyafuttatóba behoztak a kutyámhoz és semmi gond nem volt. A gazdája, amolyan szőke cigány, elmondta, hogy csak abban a felfokozott állapotban, ami az arénában van, ott kergül meg annyira, hogy gondolkodás nélkül nekimegy a másiknak, de nyugodt szituációban ő uralja a kutyát. Tele volt beforrt sebekkel és tényleg nyugodtan viselkedett, csak megszagolta az enyémet és annyi. Az azért hozzá tartozik, hogy az én kutyám egy 65kg-os komondor, lehet hogy kisebb kutyával más lett volna a felállás.

Nekem volt egy felnőtt korban hozzám került dobermanom, amit nagy valószínűséggel korábban harcoltattak, mert tele volt harapott sebekkel, és úgy ment minden más kutyára, kicsire, nagyra, hogy korábban el sem tudtam volna képzelni, hogy ez lehetséges.

Jártunk vele iskolába, egyéni foglalkozásra, ahol a kiképző és a két kutyája volt jelen. Nekik (mindhármuknak) sok tapasztalata volt ilyen agresszív(vé nevelt) kutyákkal.

Kezdetben az én kutyám szájkosárban volt. A kiképző végig ott volt testközelben, mondta, hogy mit kell csinálni, és ő maga is rászólt a kutyámra, sőt, volt, hogy fizikailag is beavatkozott.

Az ő kutyái nagyon profik voltak, és még ha az én kutyám agresszív volt is, ők sosem támadtak vissza, sőt, az agresszió legkisebb jelét sem mutatták. Kitértek neki, de ugyanakkor nem féltek, nem futamodtak meg. Nem tudok másként fogalmazni, mint hogy tudták, hogy mit csinálnak.

Hozzá tartozik, hogy a kutyám SOHA nem lett képes más kutyákkal barátkozni. Nem "bandázott", ahogy mostanában ezt mondják, nem tudott más kutyákkal játszani. Nem lett kutyabarát, hanem közömbös lett más kutyákra. Vagyis el tudtam őt vinni (akár póráz nélkül is) más kutyák mellett anélkül, hogy rájuk ment volna, illetve be tudtam hívni más kutyák jelenlétében.

De szerintem ha nem vagyok ott, vagy nem én vagyok ott, lehet, hogy támadott volna.

Illetve, a kiképző előre megmondta, hogy csak közömbösíteni lehet kutyára, ne várjak arra, hogy majd vigyorogva játszódik a virágos réten a kis pajtásaival.

Az is hozzá tartozik, hogy ez kb. 20 éve volt, akkor még nem volt Cesar Milan, tükörmódszer meg ilyesmik, lehet, hogy azóta már fejlődött a kutyakiképzés...

Ismerek ilyet pitet. Másfél évbe került, de szájkosár és akár póráz nélkül bandázik.

Nem lett örökbeadva, maradt a kiképzőnél, mivel valóban kell hozzá, hogy az ember főnök legyen mellette, és ilyen gazdát nehéz találni.