Ő milyen fajta kutya?

Szia!

Biztos va benne Border Collie. :)

[link]

4

következményekkel járhat. Ha ugyanis a keresett transzformáció a Galilei transzformációval

teljesen összeegyeztethetetlen, akkor a fizika két részre esik szét. A Galilei transzformáció

ugyanis a klasszikus mechanikából következik. A klasszikus mechanika viszont a kísérletek

szerint a makroszkopikus testek világában helyesen írja le a megfigyelhető eseményeket. (Ez

a századforduló környékén mindenképpen így volt. Az első olyan kísérleti eredmény, amely

makroszkopikus testek esetében közvetlenül mérhető eltérést mutat, csak az 1970-es években

született.) A belőle következő elv teljesen hibás tehát nem lehet. Ha tehát a Maxwell

egyenletek egy ezzel ellentmondó transzformációhoz vezetnek, akkor a fizika egysége

súlyosan sérül, mert a mechanikai és elektromosságtani jelenségek leírása nem

egységesíthető.

A helyes megoldáshoz már nagyon közel jutott Voigt 1887-ben, amikor megadott

egy olyan transzformációt, amely az elektromágneses hullámok terjedését leíró

hullámegyenletre nézve helyes volt. Gondolatmenetének igazán forradalmi eleme az volt,

hogy t’ = t helyettesítést elvetve az időt is transzformálta. Ez azt jelenti, hogy elvetette az

abszolút idő létezésének fogalmát.

Az abszolút idő fogalma legalább olyan mélyen beleivódott szemléletünkbe, mint az abszolút

tér. Ezért nyugodtan forradalminak nevezhető annak már a puszta felvetése is, hogy az idő múlása függ a

viszonyítási rendszertől. Ebből a szempontból igen érdekes Ernst Mach munkássága, aki egy filozófiai

értekezésében az abszolút tér és abszolút idő fogalmát egyaránt elveti, mint olyan metafizikai

konstrukciókat, amelyek semmilyen fizikai kísérletben nem jelennek meg, így a fizika számára

értelmetlenek. Bizonyára nem véletlen, hogy Einstein gondolkodására – amint azt önéletrajzi jegyzeteiben

ő maga is kihangsúlyozza – , igen nagy hatással volt Mach „A mechanika története” c. művének

elolvasása.

A megoldást végül is H. A. Lorentz találta meg, aki 1899-ben eljutott a tér-

koordináták helyes transzformációjához, majd 1904-ben megadta a teljes megoldást amelyet

Lorentz transzformációnak nevezünk. A Lorentz transzformáció a következő alakú:

2

2

1

'

c

v

x vt

x

−

− = (2a)

y'= y (2b)

z'= z (2c)

2

2

2

1

'

c

v

c

xv

t

t

−

−

= (2d)

A Lorentz transzformáció részletes elemzésére később még visszatérünk, azonban

két fontos megjegyzést már itt meg kell tennünk. Az első: megnyugvással vesszük észre, hogy

a Lorentz transzformáció nem mond ellent a Galilei transzformációnak, ugyanis ha a

viszonyítási rendszerek egymáshoz képesti v sebessége nem összemérhető a fénysebességgel

– ez a makroszkopikus testek esetében gyakorlatilag mindig teljesül –, akkor a Lorentz

transzformáció a Galilei transzformációba megy át. A második megjegyzés: a Lorentz

transzformáció szerint az idő a viszonyítási rendszertől függ, ami az abszolút időre vonatkozó

elképzeléseink felülvizsgálatára kell, hogy késztessen bennünket.