Akik egyedül élnek, dolgoznak, és lakásban tartanak kutyát. Ti nem féltek? Hogy oldjátok meg a problémákat?

Kérlek ne ítélj ha nem ismered a teljes történetet. Altatás elől mentettem meg, mert a tulajdonosai lemondtak róla, mondván "selejt" kutya nekik nem kell. Én pedig befogadtam mert élni akart, ráadásul engem már ismert régebbről, úgyhogy nem volt kérdés hogy kap tőlem még egy esélyt. Ha ezért szerinted önző vagyok, hát legyen. De azt össze sem tudom számolni, hogy az utóbbi években mennyi mindenről mondtam le és kellett nélkülöznöm, hogy ennek a kutyának mindene meglegyen és ne szenvedjen hiányt semmiben sem. Pénz, idő, energia, minden rámegy, de legalább boldog. Az mellékes, hogy emiatt nekem nehéz.

Hülye nem vagyok én sem, nyilván sosem vállaltam volna kutyát csak úgy egy ilyen időszakban, de jött ez a szomorú helyzet és én nem hezitáltam. Csak az ő érdekeit tartottam és tartom szem előtt most is. De már megszoktam, hogy hülyének néznek ezen döntésem miatt mások, mondván ez "csak egy kutya". Bár önzőnek még ne, nevezett eddig senki emiatt, ez most valami új...