Akik egyedül élnek, dolgoznak, és lakásban tartanak kutyát. Ti nem féltek? Hogy oldjátok meg a problémákat?

A kérdésedben felsoroltak miatt nincs kutyám. Csak akkor lenne/lesz valaha, ha nem leszek egyedül.

Egyébként barát /rokon segítségét igénybe tudnám venni most is, de nem szeretném őket ezzel terhelni.

Valószínűleg kutyasétáltató, fizetett segítséget vennék amúgy igénybe, biztos lehet megbízható embereket is találni.

Most "csak" egy nyuszim van, azt sem egyszerű megoldani néha, hogy vele eleget foglalkozzak, vagy ha elutazom pár napra, akkor legyen, aki vigyáz rá. Egy kutya meg hozzá képest sokkal több törődést igényel.

Nem félek, vam kutyám.

Ha valami történik, 2-3 napot kibir kaja nélkül, vizet tud engedni a kádba, ha szomjas - ezt pont a hasonlo esetek miatt tanitottam meg neki, és van ismerös, aki bármikor felutazik hozzá (és üagához isis veszi átmenetileg) ha megtudja, bajom.esett :)

Tulora meg nincs.

És ha lázas vagyok akkor 3-4 napig kimarad a séta... nem hal bele. :)

Ezzel az erövel.minden egyedülállotol el.lehetne venni a gyereket is.

De igen, félek. Nem szeretem ezt a helyzetet.

Én egyetemista vagyok és mellette hétvégente dolgozom. Ilyenkor 11 órát is egyedül van a kutya a lakásban. Bár ő inkontinens, úgyhogy pisilni csak segítséggel tud, tehát nem kell tartogatnia, meg nem is kényelmetlen neki. De attól még nem annyira egészséges a sokáig benne pangó vizelet, ezzel tisztában vagyok.

Beteg szinte sosem szoktam lenni, de ha mégis, egyszerűen összeszedem magam és ellátom őt rendesen. Ennyi erőm eddig még mindig volt. De a balesetektől egyébként nagyon félek. Senki sincs itt, aki gondoskodni tudna róla, főleg mivel nem átlagos igényű kutya, akit elég csak etetni meg sétáltatni. A legrosszabb rémálmom, hogy ha esetleg történik velem valami, akkor itt hal meg egyedül a lakásban, étlen-szomjan, illetve szétdurran a húgyhólyagja. Vagy ha baleset ér az utcán és úgy halok meg, akkor a szüleimet értesítenék, ők pedig úgyis elaltatnák a kutyámat, mert min mondtam, rajtam kívül senki nem tudja és nem is akarja ellátni őt.

Szóval és csak a balesettől, haláltól félek, mert nem tudom mi lenne akkor vele nélkülem. Ha itt a lakásban történik velem valami, nincs senki aki megtaláljon. Szüleimnek tűnne fel esetleg pár nappal később, hogy miért nem hívtam őket mostanában, de addigra a kutyámnak meg már úgyis késő lenne.