Miért bunkók az állatmenhelyeken dolgozó emberek?

Mi ezért nem járunk már sétáltatni sem. Egyszerűen meguntuk ( főleg a férjem) a bunkó stílust,azt,hogy senki látogató nince,mégis 40 percet kell arra várni,hogy egyáltalán köszönjenek az embernek. Nemhogy még kutyát is kapjunk egy sétára.

Mikor a saját időmet,benzinemet áldozom arra,hogy elmegyek az Isten háta mögé kutyát sétáltatni.

Erről ennyit.

"Egyik menhelyen még a címet sem adták meg... Mondom akkor adok címet amikor jönnek. Nincs egyeztetés"

Azért mert ez nem valódi menhely, valaki, vagy valakik szórakoznak, azért nem mond címet, hogy ne tudd megnézni a térképen, sem sehol. Aztán amikor majd aznap telefonálsz meg ad egy helyet, ahol nem jelenik meg. Mi is így jártunk Pesten a kutya.hu oldalon hirdettek ingyen kölyök labradort. Az a cím amit megadott, egy magánszemély háza volt, elmondása szerint hetente többször megjelennek nála kutyáért. Mert mások is bedőltek ennek. Amikor telefonon beszéltem vele, akkor én már tudtam, hogy ez nagyon nem kóser, nagyon nem stimmel valami, de kíváncsiságból, és a barátom unszolására elmentünk, és beigazolódott a megérzésem. Vélhetően egy beteg ember csinálja, aki erre élvez, vagy egy haragosa

Minden legális/bejegyzett menhelynek ott a címe a honlapján, és megtudod nézni a térképen.

Valószínűleg annyi rosszat láttak már, hogy kiábrándultak az emberekből. Nagyon sokan vesznek magukhoz felelőtlenül állatot, az emberek pedig hajlamosak általánosítani. Úgy próbálják védeni az állatot a rossz bánásmódtól és a meggondolatlan, hirtelen ötletből tett örökbefogadástól, hogy minden apró részletre rákérdeznek.

Sajnos én is tapasztaltam ezt, és úgy gondolom, hogy végül az állat látja kárát a bunkó, lekezelő modoruknak. Biztosan itt is vannak kivételek, de én is hagytam már ott menhelyt azért, mert olyan feltételekkel adtak volna kutyát, amit én felháborítónak tartottam (bármikor eljöhetnek ellenőrizni, be kell vinnünk bemutatni a gyerekünket, mindenféle figyelmeztetés és védelem nélkül visszavehetik bármikor). Feladtam, és végül a gyerekkori álom fajtámból választottam egy kiskutyát tenyésztőtől. Jó nevű kennelből van, de a hölgy mégsem mászott bele tolakodóan a magánéletem részleteibe, és nem kérdőjelezte meg ismeretlenül, hogy képes vagyok jól tartani a kutyát. Évek óta imádom, minden nap játszunk, csúcs minőségű tápot eszik, rendszeresen látja orvos és sportolunk. De a mai napig eszembe jut néha, hogy mindezt megadhattam volna egy olyan kutyának is, akinek nincs más esélye a boldogságra, és ilyenkor nagyon szomorú leszek.

Határozottnak kell lenni, és nem felvenni a stílusukat. Egyetértek, hogy olyannak ne adjnak állatot, aki nem tudja biztosítani az alap feltételeket, de nem tetszik, hogy rögtön a legrosszabbat feltételezik az emberről.

Szerencsére azért nem minden hely ilyen. Mi mikor kutyust kerestünk a Szent Ferencel,Lelenc-el,Bogáncsal,Rexel, Füzesabonyi állatvédőkkel találkoztunk/beszéltünk és mindenhol rendesek voltak velünk. Valószínűleg azért is mert úgy viselkedtünk, ahogy kell. Tudtam mire ugranak :)

Régebben önkénteskedtem és ne tudd meg,hogy hány hü lyével kell egy nap beszélni. Olyan szinten leszívják az ember energiáit,hogy hihetetlen. Tényleg sokszor azon gondolkodtam,hogy valaki direkt szivat és rögzíti a beszélgetést,hogy aztán feltöltse valahova. De nem. Egyszerűen sok a de bil. Aztán végre jön egy normális ember, mosoly egész nap az arcodon,hogy igen ő lesz az. Aztán eltűnik. Összetörsz. A kutyus mégsem lesz gazdis. Közben kerülnek be a mindenféle szerencsétlen állatok : kocsiból kidobottak,elütöttek, 1 méteres láncra vertek, elhanyagoltak,azok akiket hiába beszéltetek át mindent 2 hét után visszahozzák,mert megevett egy cipőt,bolhásak,csont soványak,sebesek, sirósak...

És szépen lassan megutálod az embereket. Már nem tudsz lelkes lenni,ha van jelentkező. Már nem a jót, a lehetőséget keresed benne, egyszerűen nem akarsz rá felesleges időt szánni. Keresed a hibát,hogy ha nem jó a jelölt, akkor minnél hamarabb túl tudj lépni rajta. Ez sajnos kit előbb kit utóbb, de utolér az állatvédelemben. Szerencsére van, aki túl tud jutni rajta de sokan vannak, akik nem. Lászik már messziről rajtuk,hogy jobban szeretik a kutyákat mint az embereket. Persze elhiszem,hogy a másik oldalról ez nagyon rossz érzés. Azt várod,hogy szívesen fogadnak,örülnek neked, ehelyett bun kók veled. Én annyit tudok mondani,hogy ne add fel. Nem konkrétan rád haragszanak, csak már túl sok mindenen vannak túl. Örökbefogadni csodálatos dolog és ha valóban ezt szeretnéd ne hagyd,hogy eltántorítsanak.

Ez borzasztó! De teljesen megértelek. Befogadtam pár éve egy két hónapja parkban lakó kölyköt a kutyám mellé, oltattam, féregtelenítettem, chipet rakattam bele, kapott kullancs ellen védelmet, szóval teljesen rendbe raktam, csak azért akartam egy budapesti nagynevű menhelytől segítséget kérni, hogy jó gazdihoz kerülhessen, vagy fogadják be végső esetben mert nem bírtam vállalni hosszútávon a saját kutyámmal együtt. Azt a lekezelő hangnemet mikor felhívott a nő a menhelyről, mert lett volna egy érdeklődő, csak nem felelt meg a kutya marmagassága. Hogy hogyan mérjem a kutya marmagasságát, és mivel 2 centiméterrel magasabb, akkor már nem is kell nekik. De az a hangnem. Pfff... Szerencsére hirdettem a befogadott kutyit ezerrel, meg is válogattam a jelölteket neki, Istennek hála nagyon jó családba került.

Viszont hogy tőlem nem tarhálnak semmit, 1%-ot sem, és ha ha ne adja az Ég kutyát szeretnék örökbefogadni, akkor inkább egy gyepmesteri telep ahol nem minősíthetetlen a hangnem, nem csak az adakozásról szól a dolog, és nem másznak túlzottan a s_ggembe.

Mivel én is örökbe adtam egy befogadott árvát, tudom, hogy meg kell nézni kinek, de lehet ezt intelligensen, finoman, udvariasan is intézni. Azért mert valaki(k) bejegyzett állatmenhely, azért még nem az atyaúristen. Sőt...

Ajánlom a gyepmesteri telepet kérdező, akár az Illatos utat. Ott is sok az árva, de valamiért félnek az emberek a gyepitől, pedig ott is oltott, vizsgált kutyák "vegetálnak".

Oké, kiábrándultak az emberekből?

És ez hol ok arra hogy a segítőkész, felelős állattartókat így kezeljék? És aztán csodálkoznak hogy alig van felszerelés, pénz, kutya meg egy csomó

Nekem is ez a tapasztalatom.

Pedig régen szerettem járni sétáltatni is, de ahogy az emberre néznek...

Volt "szerencsém" olyanhoz is, hogy amikor egy árokban heverő vak kutyához hívtam segítséget egy hosszú, nagy vihar előtt, az illető minősíthetetlen hangnemben beszélt velem és a nagymamámmal és facebookon nyilvánosan elhordott minket mindennek (nem tudom hogy miért, talán nem voltunk neki szimpatikusak...)

De volt olyan is, hogy találtam egy édes kiskutyát, aki a házunk előtt őgyelgett elég közel a fel-alá járó autókhoz és szerettem volna megkérdezni, hogy mit csináljak vele /nem tudtam befogadni, mert nekem is van kutyám és nem barátkozós típus :(/, vagy be tudják-e fogadni, felhívtam a menhelyet, bunkó stílusban közölték, hogy vagy beviszem 10 perc alatt vagy ott marad. Nekem nincs se jogsim, sem autóm de még ha lett volna is minimum fél órára lakunk a menhelytől. Köszönés nélkül rámcsapták a telefont.

Egyébként amíg ott sétáltattam sem láttam bennük túlzott állatszeretet...

Esztergomban is ugyanez az helyzet. amikor anyukám felhívta őket pár éve, ritka bunkó volt a nő, és elkezdett hisztizni azért, mert van kennelünk, dacára annak, h mondta anyukám, h csak akkor lenne ott hátul, ha vendég érkezik.

azért bunkók, amiért pl. a buszsofőrök többsége is. frusztrált, nem túl tanult, művelt emberek, akik úgy érzik, kaptak egy kis hatalmat, és majd megnevelik az embereket.

Meg sztem eleve az antiszociálisabb emberek mennek inkább ilyen helyekre dolgozni, sok helyen ügyeskednek a támogatásokkal is.

"Tök megértem"

én meg nem értem meg. nem kötelező ilyen helyeken dolgozni, ha ennyire türelmetlenek és idegbetegek, el lehet menni máshova is dolgozni.