Normális, hogy kezdek besokallni?
16 éves a kutyosom 1 éves kora óta él velem.Panelban lakunk.
Szóval 15 éve sétálok rendesen napi 3x.
Ő már sajnos nem szobatiszta nincs lent mindig,nehezen is sétál már.A másik kutyánk 7 éves ő lent van rendesen.
Idáig tehát 15 éve rendesen vittem őket sétálni.
De utóbbi időkben már annyira nehezemre esik a 7 évest levinni,aki egyébként húgomé,csak albiba mentek párjával. Túl sokat melóznak 12 órát. Meg a tulaj sem engedi a kutyát.Így nálunk maradt.
Nagyon szeretem meg minden, de munka után haza esek már nem sok kedvem van levinni, nyilván leviszem, de sokszor csak 10 percre dolgát intézni. Ha kevésbé vagyok fáradt többet lent vagyok,de 5 napból 3-on biztos csak e.ü séta van. hétvégén lefárasztom rendesen,meg nagyszülőknél reggeltől estig kertben van, rohangál,labdázunk,ás,úszik. Tehát a hétvégék mozgósabbak számára. Meg ha nem 6 után esek haza hanem 4-5 fele itthon vagyok akkor is többet lent vagyok vele. De úgy érzem kezdek besokallni 15 éve már tisztességesen sétáltatom őket.
Azon vagyok,hogy minél előbb kertes házba költözzek, többet lehessen kint,labdázással tudnám fárasztani. Munka után jobb lenne kiülni dobálni a labdát mint egész napos álló munka után még félóra-órát lent lenni vele.
Rosszul érzem magam ez miatt,hogy csak ilyen keveset van lent időnként :( de egyszerűen annyira el vagyok fáradva.
Nem rombol,nem tesz kárt semmiben sem ha keveset van lent,egyébként.
Ha nem rombol, jól elvan, akkor úgy tűnik nem akkora probléma neki, hogy kevesebbet viszed, szerencséd van, hogy ezt kitűnően tolerálja. Ha hétvégén megvan a nagy bandázás, lefárasztás, élmények, akkor semmi okod a lelkiismeret furdalásra. A lenyugodott korszakát éli már, ha neki nem gond a kevesebb mozgás, ne érezd magad te sem rosszul emiatt. Esetleg otthon, a négy fal között feladatoztasd többet ilyenkor, hogy agyilag is leszívd. Aztán mehet neki egy izmosabb rágóka...
Azt gondolom tovább, hogy elsősorban nem a sétáltatással van a legnagyobb gond, hanem a tulajdonosi jog kérdésével.
Ő amolyan "senki kutyája".
Jól érzed, ő nem teljesen a tiéd, nem te vállaltad, nem te választottad, csak rád lett hagyva, ami megpecsételi a kapcsolatotokat. Te csak félgőzzel ragaszkodsz hozzá, így nem is leled benne sok örömödet, hiszen kétséges a közös jövőtök.
Dolgozik a tudatalattid. Érthető.
Úgy gondolom, megoldódna a dolog, ha megbeszélnétek a húgoddal: ő már a te kutyád, soha nem lesz újra az övé, mert nem dobálhatjátok oda-vissza kettőtök között. Írassátok át a chipet, oltási könyvet a te nevedre. Tulajdonképpen mondjon le róla a testvéred. Így esélyt kapsz arra, hogy sajátodnak érezhesd, ne pedig koloncként kezeld.
Persze, ehhez arra szintén szükség lesz, hogy ugyanúgy kicsit átbillentsd a saját felfogásodat, adoptáld őt a lakásodon kívül a szívedbe is. Fogadd örökbe úgy istenigazából'.
Te csak a saját állatoddal számoltál eddig, úgy kalibráltad magad, hogy már csak öreg-kutyázol, végre magadra is koncentrálhatsz lassan, mert eljön a rövid, lomha sétálgatás ideje.
Ezt magaddal kell leharcolnod, tudom, hogy nehéz, de mindkettőtökért fontos lenne hosszú távon. A húgodékkal pedig mindenképp beszélj, ez az első lépés...
A baj az igen,hogy nem érzem enyémnek.
Nagyon szeretem őt,meg amúgy sokat foglalkozok vele,szoktam vele trükközni,meg parancsokat tanítani.
De vhol tudom nem az én kutyám.
Annyira antiszoc lett egyébként amiért húgom tessék lássék módon foglalkozott vele mikor még itt lakott.
Próbálom nevelgetni,de én annyira belefáradtam,ahhoz,hogy szociális,élhetőbb kutyát faragjak belőle,kutyasulira lenne szükségem,egyedül ez már nem megy.De jelen pillanatban nekem erre se időm se pénzem nincsen.
Mikor mondtam húgomnak,hogy vhogy megoldom hogy elviszem kutyasuliba,de fizesse ki,ő nem fizeti ki...
Igazából ő akarja,hogy nála legyen a kutya. De tudom jól,hogy ő nem tudna annyi foglalkozást sem biztosítani mint amennyit én most tudok. Neki meg szüksége van azért labdázásokra,fárasztásra. Húgom max 3x dobja el neki a labdát és akkor már jó ennyi elég is volt. Én 1,5 órát szoktam vele labdázni.
Igazad van akkor másabb lesz ha átíratok mindent és enyém lesz. Vhogy úgy érzem ha majd elköltözök kertesbe,akkor tudok majd megállapodni vele,hogy maradjon nálam a kutya. Most még vhogy nem érzem azt,hogy tulajdon jogban is áttudnám őt vállalni.
Kajáját,kullancsellenit,oltásokat,vagy ha beteg azt húgom állja. Nekem nem férne bele ktg vetésbe még egy kutya.
16 évesem vese beteg gyógytápot kap kettő félét,aminek még fel is ment az ára,plusz vese gyógyszer, 1,5 havonta vérkép nézés. Ő is sokba van.Még egy kutya nekem nem férne bele márpedig ha átveszem akkor a ktg-ek is engem terhelnek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!