Meddig lehet kiakadás nélkül elviselni a szomszéd kutyájának ugatását?

Pár hete költöztem panelból udvari, földszintes házba.

A közvetlen szomszédom annyira közel van, hogy ha kinyitom a bejárati ajtót, akár át is nyúlhatnék hozzá.

Van egy kicsi verandájuk és egy terrier kutyusuk.

Szeretem az állatokat, de nekem szobacicám van, akivel semmi probléma nincs, nem engedem ki az udvarra.

A kutya ellenben folyamatosan ugat, ha kinn van a verandán, akár ott vannak vele a gazdái, akár nem.

Ma kb. dél óta kisebb megszakításokkal folyamatosan ugat, már szinte megmozdulni sem merek a lakásban, mert attól tartok, én is zavarom... Nem tudok róla, hogy legalább néha sétáltatnák, most is ott ülnek és zavartalanul hallgatják a kutyájukat.

Én meg zavartan hallgatom.. egyre zavartabban.

A szomszéddal nincs gondom, jóban vagyunk -legalábbis most még-, nem akarok új lakóként konfliktust, de ez már elviselhetetlen. Próbáltam hangos zenével elnyomni, de úgy is hallani. Becsuktam ajtót-ablakot, de az nem megoldás, mert félszuterénban lakom és leginkább az udvar felől kapok fényt és levegőt.

Sajnos,- mint írtam- olyan közel van, mintha konkrétan az ajtómban ugatna. Én türelmes ember vagyok- egy darabig-, de már a vérnyomásom is felment és hajlamos vagyok váratlanul robbanni.

Sajnálom a kutyát, mert biztos az a gondja, hogy kis helyen van és nem foglalkoznak vele. De ez engem nem vigasztal, ha tudtam volna, hogy ez lesz, lehet, hogy ide sem költözöm..

Panelban is voltak zajok, de a legtöbbhöz idővel hozzászoktam.

Nem tudom, ezt is meg lehet szokni? Szerencsére éjjel nem ugat, mert akkor a lakásban tartják, de nap közben ez valami rémes. A semmire is ugat, plusz, gondolom a cicám szagát is érzi, pedig szegénykém semmit nem csinál, mint alszik, napozik az ablakban vagy a szobában. Csendben van, nem szokása nyávorászni, vagy hergelni a kutyát, sőt, csodálom, hogy ő ilyen jól viseli ezt a hangzavart.

Nem tudom, meddig fogom bírni, érdekelne hogy mások meg tudtak e szokni egy ilyen helyzetet, vagy konfliktus lett belőle?